‘világjáró’ címkével ellátott bejegyzések

Csavargás az Alpokban – 2. rész – A Hallstatter See


Harmadik nap – 2007. április 30. – Hétfő

 
Reggel felébredtem valamivel 7 után. Kikászálódtam a sátorból, kint még hűvös volt. A nap ugyan felkelt már a hegyek mögül, de hamar el is tűnt a felhők mögött, így aggódtam, hogy mi lesz a nedves sátorral. Kipakoltam a bringákat az előtérből, és készítettem pár fényképet a tóról. Aztán Bander is felkelt nagy nehezen, és főztünk egy teát, amit aztán kettéöntöttünk. Összerámoltuk a sátrat (nedves maradt), és feltoltuk a bringákat a tó mögött murvás útra. Pontosabban csak én, mert Bander tekert. Innen fentről már sokkal jobb képeket lehet csinálni a tóról, készítek is egy panorámát.
Irdning végén találunk egy SPAR-t, jól bevásárolunk, 20 eurót költünk. Bander hozott egy kis grill-lapot, és az a merész ötlete támadt, hogy vegyünk húst is, és süssük meg! Ez az ötlet aztán baromira jól sült el. Pontosabban megsült, és pulykahús volt, és egy-egy Edelweiss szűretlen búzasör mellett, grillfűszerezve olyan jóízűen elfogyasztottuk a SPAR parkolójában kenyérrel és Brie sajttal, hogy utána úgy éreztem, jöhet akármilyen hágó, én feltekerek rajta.
Jött is! A Grimming nevű hegy oldalában kapaszkodtunk Bad Aussee felé egy külön kis erdei úton az autóforgalomtól távol. Jött nagy felfelé, szentségeltem is nagyon, hogy miért nem a rendes úton mentünk, de aztán azon kaptam magam, hogy itt még a meredek felfelét is élvezem. Nagyon jó volt egy olyan úton tekerni ebben a gyönyörű fenyőerdőben, ahol rajtunk kívül csak más bringások voltak. Balra meredek hegyoldal fenyvessel, jobbra lent patak, a völgy túloldalán pedig ott a főút. Ugyanolyan magasan, mint mi. Szóval nagyon jó vétel volt erre jönni. Még jó, hogy vesztettem a kő-papír-ollóban, így nem a főúton mentünk. Kisebb kavargások után visszatér az utunk a főútra. Mitterndorfot íveljük balról. Szívesen laknék itt, elképesztő a táj, és a városka jellege. Egy benzinkútnál szusszanunk egyet, könnyítünk magunon. Innen nagy zúzás következett lefelé Bad Aussee-ig, aminek a végén rögtön le is kanyarodtunk a város elején a Hallstat felé vezető útra. Itt egy durva, de legalább rövid emelkedő jött, aztán gyönyörű lankás, immár szélesebb út, szép fenyőerdőben, háttérrel pedig egy havas hegyoldal szolgált. Ugyan volt egy-két busz is, de összességében elmondható, hogy a legtöbben bringások voltak ezen az úton.

(tovább…)

Erdély – Hátizsákos kalandok Meseországban

Erdélyben kirándultunk egy pár napot, csak szolidan, mert már jómunkásemberek vagyunk, és így ősz felé már kevés a szabi. :) Péntek délután indult a vonatunk a Keletiből Gyergyószentmiklósra. Ákos, Zozesz, Balázs, és én, így négyen kollégák, plusz a barátnőm Viola. Alvófülkés utazás, román idő szerint hajnali fél 4-kor érkezünk majd meg. Biharkeresztesnél lépünk majd át Romániába, addig be kell tolni a söröket, na meg a virslis kroásszánt, hogy aztán, ha megvolt a határőr, és a pöcsét az útlevélbe, nyomhassuk a durmolást. A kabin zárható, tanácsolják is nekünk, hogy zárjuk be. Lehajtjuk az ágyakat, kapunk ágyneműt is. Elaludni nem könnyű, mert a vonat zakatol ahogy illik neki errefelé. Azért persze sikerül, hisz már bennünk van 1-2-3… sör :) Gyergyóban már vár ránk Ákos ismerőse, Székely Gábor, aki arról híres, hogy székely, és hogy fuvarozást vállal Erdélytől egészen Európában bárhová. Minket csak a Gyimesekig visz el, pirkadatkor megnézzük a Rákóczi-várat és a vámházat az un. ezer éves határnál, majd vissza Gyimesközéplokig. Itt még találunk egy tájházat is, fogadnak minket a művészlélek üzemeltetők, a falak tele szép festményekkel, minden évben járnak erre festőcsoportok, egy-két itthagyott festményért cserébe eltölthetnek itt egy hetet. Fent a szobákat is megnézzük, régi ágyakon alhat az idelátogató. A tájház után irány megkeresni a turistautunk elejét. Egy jó darabig még a mikrobuszunkkal hajtunk be a völgybe, aztán ahol már nagyon szutykos az út, ott kitesz minket a jófej székely sofőrünk, készít rólunk még így a túra előtti állapotban egy csoportképet, aztán ágyő… Ha minden jól megy 3 nap múlva, hétfőn este találkozunk a Gyilkos tónál. Na de addig még mi minden vár ránk!? Hohóóó! Ha ezt akkor már tudtuk volna… De nem tudtuk, és ez a legszebb az egészben.
Először is érdemes tudni, hogy a környékről csak 1:60000-es méretarányú térképünk volt, 50m-es alapszintközzel. Ez azt jelenti, hogy a térképen 1mm a valóságban 60m, illetve, hogy két szintvonal között 50m különbség van függőlegesen. Magyarul egy 10 emeletes ház magasságú dombocskát ez a térkép nemes egyszerűséggel még csak nem is jelöl. Ehhez nem szoktunk hozzá, ezért aztán nem volt könnyű a tájékozódás, ha még hozzávesszük azt a tényt is, hogy itt nincsenek olyan sűrűn a jelzések, mint ahogy azt otthon megszoktuk.
Szóval elindultunk abban a völgyben, ahol a jelzést véltük. Amiről aztán kiderült, hogy nem is jelzés, csak egy útvonal. A jelzés csak később következik majd. Sebaj, van domborzat, és növényzetrajz is a térképen, ezeket is tudjuk követni. Egy völgyben haladunk, patak csordogál mellettünk, jobbra domboldal, balra mező, állatok legelnek. Minden nagyon zöld. Apró faházak mellett haladunk el. A szemközti gerinc még félig ködben, pedig alig 100m magas. Esik az eső. Mi lesz így velünk? (tovább…)

Motivációnak: Alastair Humphreys a világ körül

Általában, ha kevés kedvem van elindulni futni, pedig tudom, hogy kéne, és jólesne, újra megnézem Alastair Humphreys weboldalát. Az angol fickó nem csinált mást, mint egyetem után felkerekedett, és körbetekerte az egész világot. A 4 év alatt 60 országon és 5 kontinensen át vitt az útja, a 46000 mérföldet (73000 km) javarészt egyedül tekerte le. Most pedig, a nagy út után motivációs előadásokat tart üzletemberektől általános iskolásokig mindenkinek. Kb. ezt mondja el ebben az angol nyelvű videóban:

Moods of Future Joys, ez a címe a könyvének, ami az út első szakaszáról szól, és ingyen letölthető PDF-ben! Jó, hogy már így is elérhető, már gondolkodtam rajta, hogy megveszem magamnak Karácsonyra. :)
Szóval ez a figura azért nem semmi, ezt gondoltam megosztom Veletek, mert rám hatással volt. Számomra azt jelképezi, hogy kellő kitartással és elszántsággal a legnagyobb, legvadabb álmok is valóraválthatók. Persze álmodni is merni kell nagyot!

It’s time like these You learn to live again!


Szóval nem telik bele negyed óra miután megnyitottam a srác honlapját, máris a közeli kiserdőben találom magamat, amint zenét hallgatva kocogok, és közben már a következő nagy bringatúrán álmodozom. Ahol ha a világot nem is, de a Balatont legalább megkerüljük! :)