‘via_ferrata’ címkével ellátott bejegyzések

Via Ferrata a Kamniki-Alpokban

Kilátás a hegyekreNem vagyunk az a tengerparton láblógatós fajta, így már évek óta nem voltunk klasszikus módon nyaralni. Ez az idén se változott meg, mert a "nyaralást" számunkra két egymást követő 5 napos tájfutóverseny jelentette és az azt megelőző pár nap, amit a Szlovén Alpok közelében töltöttünk. Kihasználva a hegyek közelségét egyik szabad napunkon belevetettük magunkat a Kamniki-Alpokba ismeretlen tájába.
Öcsém gondolata az volt, hogy ők az összes cuccukkal felpakolva átkelnek a hegység másik oldalára, mi hárman pedig velük indulva teszünk egy körtúrát.
Nem tudtuk mire számítsunk, hisz semmi információnk nem volt a hegységről, csupán egy turistatérképen néztünk ki egy útvonalat. Egyetlen egy dologban voltunk bizonytalanok, az pedig a nem folyamatos vonallal jelölt turistautak jelentése. Nem sikerült kideríteni a térképről mit jelentenek, de az biztos volt, hogy jelzés ott is van. Gondoltuk, hogy csak valami időszaki korlátozás lehet, de ez minket úgysem érint, hisz a nyár közepe volt.
Az út a hegyoldalban Jezersko faluból vágtunk neki a gyaloglásnak nem sokkal dél után. Már az autóból is láttuk, hogy nem mindennapi hegyek közé tartunk, de ahogy haladtunk fölfelé egyre többet engedett magából láttatni a hegység. A többiek ugyan nem hittek nekem, de én váltig állítottam néhány távoli fehér foltról, hogy az bizony hó.
A túra elején hosszabb erdős rész következett, ami alatt kilátásban nem nagyon gyönyörködhettünk, de azért az erdő kárpótolt minket. Szép lassan szedtük fel a szintet és hamarosan elértük a gerincet, aminek a másik oldalán tovább emelkedve közeledtünk első fix pihenőhelyünkhöz a Ceska Koca turistaházhoz. A koca talán turistaházat, vagy menedékházat jelent Szlovénul…
  Egy darabig a gerinc túloldalán se láttunk semmit a hegyekből, de aztán egyszer csak elénk tárult a hegy osztrák határ menti része. Hihetetlen látvány fogadott minket hisz a szemközti gerinc és a felfelé látható 2000 fölötti hegyvonulat is meseszép volt. Innentől folyamatosan volt mit néznünk hisz törpefenyőknél nagyobb növények már alig akadtak, így nem takarta semmi a kilátást. Nem csak a sziklás hegycsúcsokban lehetett azonban gyönyörködni. A szemközti gerincen velünk nagyjából egy magasságban egy füves nyereg látszott, ami a gyönyörű időben felettébb csábító volt. Hiába voltunk mi is szép helyen, de a meseszép zöld fű vonzott minket és olyan gondolatok kavarogtak a fejünkben, hogy abban a nyeregben kellene táborozni egyet. Mivel azonban utunk teljesen másfelé vezetett, így hamar elhessegettük ezt a gondolatunkat.
(tovább…)