‘velencei_hegység’ címkével ellátott bejegyzések

Nagyhalál a Velencei-hegységben

November 23-24-én a Terepjárók Egyesülete szervezésében került sor a Kishalál és Nagyhalál néven elhíresült, 24 órás túlélőversenyre. Péntek este 19 óra körül indultak a buszok az ELTE lágymányosi épülete elöl és szombat este 10 és éjjel 1 között várták a csapatok beérkezését.
5 busznyi ember sereglett össze, hogy a téli hidegben próbára tegye fizikai felkészültségét, állóképességét és szellemi tűréshatárát. 3-6 fős csapatokba tömörülve indultunk neki a megmérettetésnek. Kis csapatunk 4 fős volt: Orsika, Marci, Oszi és jómagam, csapatnevünk pedig: Oportói Sárgaszöcskék, törzshelyünkre emlékezve.  
 
Péntek 20 óra: Legurítottunk egy-egy forralt bort, amit termoszban hoztam magammal, majd elindultunk futólépésben a sötét éjszakában fejlámpákkal felszerelve az első pont begyűjtésére, Ingó-kő tájfutó térképünk segítségével. A tereptől úgy 500 méterre tettek ki a buszból (partraszállás), Marci szerint azért, mert már ismertek és tudták, hogy ennyi esélyt kell adni a többieknek is. :) Az elsőként kiszemelt pontot egy másik csapat orra előtt halásztuk el, vagyis mi szereztük meg elsőként sikeresen. Villámgyorsan tovább mentünk és elkezdtük begyűjteni a térképen található további ellenőrzőpontokat. Sok pontot fogtunk elsőként és bizony volt pár pont, ahol nem találtunk bónuszt, mert valószínűleg egy előttünk ott járt csapat nem volt tisztában a szabályokkal és elvitte.
Szombat 2 óra: Az első 12 ponton végig rohanva éjjel 2 körül megpihentünk egy faluszéli lámpa fényénél, megvacsoráztunk, megittuk a maradék forralt bort és berajzoltuk az újonnan kitalált „láthatatlan” pontokat a térképeinkre. A pihenő után, újult erővel indultunk neki immár a Sukoró tájfutó térképen.
Szombat 14 óra: A terepen notebookkal közlekedő rendezőkkel is találkoztunk, akik a verseny tisztaságára figyeltek és regisztráltak minden csapatot amelyiket sikerült „elkapniuk”. Leginkább azt tudták ellenőrizni, hogy a csapat nem hullott-e szét, ugyanis ez azonnali kizárást vonna maga után. Voltak bónuszok a fa tetején, a föld alá elásva, sziklahasadékba, odúba rejtve és még számtalan különböző helyen. A nyersanyagokat rejtő bónuszok voltak a legkeményebb diók, ezekért tényleg meg kellett küzdeni. Orsi és Marci ötlötték ki leginkább a támadási terveket, a pontok fontossága és a lehetőségekhez mérten az elképzelhető kombinációk figyelembevételével.
Szombat 17 óra: Ismét ránk borult a sötét, olyan gyorsan eltelt a nap, nem rég kelt csak fel és már sötét van. Nem aludtunk egy percet sem, fáradtak vagyunk, de hajt a versenyszellem. Sietve betervezünk még 5-6 ellenőrzőpontot még a busz indulása előtt és az utolsó 2 órában hatalmas mázlival sikerül összegyűjtenünk két kombinációt is végre. A buszmegállót 10 perccel buszindulás előtt elértük, bedobtunk egy sört majd Pesten Oszinál még összeráztuk a dokumentációt majd a Déli Pu. melletti egyik kis kocsmában közösen lejelentkeztünk éjjel 23 óra körül. Utána mindenki hazatért és hatalmasat aludtunk, jól megérdemelten.

(tovább…)