‘teljesítménytúra’ címkével ellátott bejegyzések

Bakony szurdok-völgyei ajánló

Szereted a kihívásokat? Gyengéid közé tartoznak a szurdokok? Szeretsz megküzdeni a tereppel? Akkor itt a helyed! 2008.09.20-án próbára teheted kitartásodat a Bakony szurdokvölgyei 20, 30, 40, 50, 70 teljesítménytúrán, ill. a Félmaraton, Maraton és Ultramaraton terepfutóversenyen, Zirctől Inotáig. A túra útvonala érinti a Cuha-völgyet, az Ördög-árkot, a Római-fürdőt és a Burok-völgyet is. A terep nehéz, semmi jóra ne számíts! A Burok-völgy tele van keresztbe dőlt fatörzsekkel. De gyönyörű. Pár kép ízelítőül.

                             A Cuha-völgyi viadukt                                                            Az Ördög-gát


 

                            A Cseszneki vár

 

 

 

Ha mindezekkel nem sikerült elriasztanunk, szeretettel várunk!


Bővebb információ:

http://ttt.tr.hu/naptar/tura.php?id=1780

Edit

Gyermekvasút Nyomában – 20 km-es teljesítménytúra

Gyermekvasút NyomábanElőször más programot terveztem be a március 15-ödikei szombatra, de végül a fent nevezett teljesítménytúra lett a győztes. Gyermekvasút nyomában… Hmm… Végig fogunk futni a kisvasút nyomvonalán, vagy hogy gondolták ezt? Nem, az nem lehet, hiszen a táv 20km, a kisvasút pedig nem megy ilyen hosszan. A kiírást látva persze egyből kitisztult a kép, természetesen nem a talpfákon kell végigrohannunk a vasúti töltésen, hanem a kisvasút összes állomását, és a Budai-hegység közeli látványosságait érintve kell eljutnunk egyik végállomástól a másikig.
Hát szombat reggel felautóztunk a Széchenyi-hegyhez öten: Hajnalka, Szájmon, Pítör, Bander, és én. Hajnalka Ottó Macival várandós, így csak kísérőnk a túrán, amit futni fogunk. Amíg Szájmon benevez minket, átöltözünk a kocsinál. Mire Bander megreggelizett, Szájmon is megjött a kartonokkal, jó sok ellenőrzőpontunk lesz, ahogy elnézem. Gyermekvasút NyomábanRengeteg indulója van a túrának, tömegek indulnak az első pont felé, ami a Széchenyi-emlékkilátónál van, pár utcával lejjebb. Remélem ez lesz az egyetlen szakasza a túrának, amit aszfalton teszünk meg. Nem kell csalódnom, a kilátó után hamar az erdőben találjuk magunkat, szűk ösvényen haladunk lefelé egy szerpentinen, sorra előzzük meg a sétáló túrázokat. Az Úti Madonna kápolna a következő pont, itt is sorban állunk a pecsétért. Sok van még – kérdezem viccből a pecsételő srácot, mire értetlenül néz rám: Hát, ha a távra gondolsz, igen! :) Ezután egy meredek völgyön felcsapunk vissza a Széchenyi-hegy tetejére, ettől az elején kicsit megijedtem, de aztán csak sikerült megkocogni végig, és megkockáztatom, talán jobban is esett így, mintha sétálni kellett volna. Már csak azért is, mert így hamarabb felértünk. Gyermekvasút NyomábanFent aztán a gyermekvasút sínpárját követve a Normafa állomásig futunk tovább, ahol már mérsékeltebb a sor a pecsételőhelyen, és épp a kisvasút is befut az állomásra, ettől úgy belefeledkezem a fényképezésbe, hogy aztán úgy kell utolérnem a többieket. Még mindig a vasút mellett folytatjuk, a csillebérci állomásra együtt érünk be a vonattal, alig volt gyorsabb nálunk a gyermekvasút. Ami azért jó, mert amíg a többiek pecsételtetnek, itt újra le tudom fotózni, immár erdővel a háttérben. Szép erdőben folytatjuk a futást, közvetlenül a sínek mellett. Ismerős a hely, rengeteget futottunk már erre, bár ez elmondható kb. az egész Budai-hegységről. Egy nagy jobb ívet vesz a vasút, majd mielőtt a domborzatot követve elkanyarodna balra, mi letérünk egy ösvényre, és hamarosan Normafán találjuk magunkat. Az Anna-réten rengeteg az ember, süt a nap, és lassan de biztosan bontogatja a tavasz a színeit. (tovább…)

Hamarosan újra Téli Mátra!

Az alábbi élménybeszámolót már majdnem egy éve írtam, de lassan kezd újra aktuálissá válni, hiszen január 26-odikán idén is megrendezésre kerül a Téli Mátra Teljesítménytúra. Erről bővebben nem is írnék, hiszen a teljesítménytúrát szervező Hanák Kolos Turistaegyesület honlapján bőséges információt találhat minden részletről az érdeklődő. Kedvcsinálónak pedig olvassátok a tavalyi túránk élménybeszámolóját:

Hétközben elég punnyadtnak éreztem magam, gondoltam hétvégén kéne már valami értelmeset is csinálni, legyen az kirándulás, hosszú futás, vagy bármi, csak kimozdítson rendesen a hétköznapokból, és ne érezzem magam felőrlődni a mókuskerékben. Szóval akartam valami olyat csinálni, amire már ráfogható, hogy történt velem valami a hétvégén.

Ez a valami végül a Téli Mátra teljesítménytúra 40km-es változata lett. Szombat reggel ébredés Violáéknál, eluljáróban kroásszán vásárlás, kint buszmegállóban Zoliékra várás. Hó esik, piszok hideg van. Én meg 40km terveztem ma túrázni. Hát szép napnak nézünk elébe. Zoliék végre megérkeznek, és a kocsiban cirka 30 fokkal melegebb van, mint odakint. Gyurikához hajtunk, Ő visz le minket a tett helyszínére. Így autózunk négyen: Gyurika, Edit, Zoli, és én. Az autópálya felszínén összevissza hordják az autók a havat, de aztán ahogy távolodunk Pesttől, eláll a havazás. Öltözöm a kocsiban, hogy minél hamarabb tudjunk rajtolni, ha már odaértünk Mátrafüredre. A táskába is bepakolok, csoki, innivaló, kroásszán, kifli és sajt. Edit nevez, amíg szedelődzködöm. Zoli és Gyurika csak a 36km-es távot tolják, ők viszont futva. Edittel elindulunk, meglepődök a tempón, úgy kilépünk, hogy szinte már futunk. Az első ellenőrző pontig elég lankás volt a terep, javarészt 1 sávos ösvényen előzgettük a jónépet, néhol bele-bele futva, hogy utolérjük a szintidőt. Ugyanis a 40km távnak 8:10-kor volt a rajtja, mi viszont csak 9 órakor tudtunk elindulni. Az első ellenőrző ponton, Lajosházán Zoliék kielőztek minket, aztán jöttek is szembe. Mi meg mentünk tovább egyenesen, mert arra vitt az út. Igazából Zoliék útvonala is arra vitt, szóval nem értettük, miért futottak ellenkező irányba. Nem sokára megértettük: mert elkavartak! Újra utolértek minket, és újra elhúztak, de immár a jó irányba. Ezután két hasonló vadállattal találkoztunk: két szarvas rombolt lefelé a völgy oldalán jobbról, és szaladt tova a patak túloldalán. Sajnos nem sikerült lefényképezni őket, mert épp zsebben volt a gép, nem pedig a csuklómon, ujjal a bekapoló gombon. Egyébként itt elég szép helyen mentünk, egy félig befagyott patak mentén, egy egykori kisvasút nyomvonalán. (tovább…)

Piros 85 – Egy hosszú megpróbáltatás

Immár 13. alkalommal került megrendezésre a Piros 85 teljesítménytúra. Természetesen rövidebb távok is megrendezésre kerültek, ki-ki hogy mérte fel az erejét. Az útvonal azért "Piros", mivel a túra immár Rómaifürdőtől egészen Budaörsig a P- turistajelzésen halad végig, 85 km-en keresztül, 3205 m szintemelkedéssel, szóval a gyakorlottabb túrázók csemegéje ez a táv.

Piros 85 Márton Dániel (DJ_RushBoy) szemszögéből:

Sajnos a csütörtöki 3:58-as hegyi maratont nem sikerült kipihennem úgy ahogy terveztem, így már a reggeli kelés is nehéz volt. Félve indultam el, néha sántikálva, de erőtől duzzadva, mert ez bizony egy kemény kihívás volt a javából. Reggel sikerült az 5:20-as hévet elcsípnem, így a rajt előtt negyed órával már ott voltam. Egyre többen jöttek, köztük sok-sok ismerős. Ezekkel az emberekkel az ország különböző pontjain majdnem minden hétvégén találkozok. Mire jött a nagy tömeg szerencsére az útvonalleírást már a kezemben tartottam, és nekiindultam a hegyeknek. A Nagy-Kevély tetejéről megkapó volt a kilátás. Alattunk mindenhol felhők, mintha a világ végén járna az ember.
Piros 85Ellenörzőpont következik. Pecsétet kapok ismerősöktől. Ezek a pecsétek azért kellenek, mert sajnos nem mindenki tartja az adott útvonalat. Robogok tovább a Kevély-nyeregbe, ahol több turistajelzés is elágazik, természetesen a P-n maradok. Jó kis lejtős rész jön Csobánkáig, próbálok bele-bele kocogni, de a lábam most nem engedelmeskedik, így rájöttem hogy inkább maradok most a gyaloglásnál. Ismerősöket érek utól, aztán engem is utólérnek, ismét egyedül maradtam. Nembaj, azért szeretek így is túrázni. Következő ellenörzőpont a Tölgyikrek volt, ám előtte egy hosszú emelkedőn kellett átvergődni magamat. A jelzések nem mindig jó helyen voltak, így 1-2 kavargás bizony volt. Nekem az a taktikám, ha kb. 2-300 méteren keresztül nem látok jelzést, akkor érdemes visszafordulni a legutolsóhoz, hisz lehet hogy éppen most rontottam. Persze ha az útvonal adja magát akkor érdemes ennél többet menni jelzés nélkül.
Felérve a Tölgyikrek ellenörzőponthoz (18 km-nél jártam) ismét pecsételés, és a pontőr finom cukorkát ad. Ismét könnyebb rész következik, leérünk a Sikárosi-rétre, ahol már sokszor jártam, és mindig gyönyörűnek találom. Az Országos K- jelzést itt elterelték fakitermelés miatt, így aki kéktúrázni szeretne menni az itt nagyon figyeljen. A kerülő jelzés amúgy szépen fel van festve. A Szőke-forrás-völgyében gyalogolok, vadregényes rész. Patakon átkelések, meredek völgyek előttem, így figyelni kell mikor és hova lépek. Leérek Dömösre. (30 km) Itt vár egy frissítőpont megannyi finomsággal. (zsíros,vajas,májkrémes kenyérhegyek, illetve narancs, és málnaszörp) Egy negyed órát eltöltök itt, nem tudok betelni a szendvicsekkel. Nagy nehezen rászánom magam az indulásra, előtte azért beugrom a boltba veszek 3 fél literes üdítőt, mert bizony éjszaka nem sok lehetőség lesz rá. Most jön az egyik kemény és meredek rész, a Pilis kedvenc kirándulóhelyét kell felkeresni mégpedig Dobogókőt. Gondolom ezt a nevet a szakmában nem jártasok is hallották már. Először a Szakó-nyeregbe mászok föl meredeken, majd jön Dobogókő. Útközben rengeteg kirándulóval találkozok, talán ennyi embert még nem is láttam itt. Jó dolognak tartom hogy hétvégén kikapcsolódnak az emberek, és Dobogókő erre alkalmas hely. Van itt kilátóhely, büfé, szálloda, étterem stb. Kapok egy pecsétet a turistamúzeumban, majd kicsit pihenek. (37 km 1600 m szint) Továbbra se oldódik föl a lábam, és egyre jobban kezd fájni a lábfejem. Dehát így jár az aki maratonozik előtte..
Erőt veszek magamon és indulok tovább, hiszen még megannyi érdekesség áll előttem. Áthaladok Pilisszenkereszten, majd most nagyon figyelem a leírást, mert egy becsapós, kavarós rész következik. Történt ugyanis hogy a régi P- jelzés tovább megy egyenesen a műúton be Pilisszántóra, de nekünk előtte le kellett fordulni az új jelzéseken egy nyílt terepes részre. Ez eddig jól volt jelezve, de utána a réten nem lehet jelzéseket fölfesteni, így hagyatkoztam a leírásra. Kicsit tévelyegtem, de ez nem volt több pár percnél, meglett a helyes ösvény. Innen szintben megyünk a következő pontig a Csévi-nyeregig. Na, most már megvan több mint a fele! (46,7 km)
A lábfejem továbbra is hasogat a fájdalomtól, de erről már nem írok, hiszen minden mondat végére odatehetném, mert sajnos a célig nem nagyon változott a helyzet. Következik egy viszonylag hosszabb rész, ilyenkor már az ember elkezd általában fáradni, velem sincs másképp. A Vörös-hegyi-nyereg gyönyörű, csak ajánlani tudom mindenkinek. Könnyen megközelíthető Pilisvörösvárról. A P- illetve a P körsétaút jelzéseken haladtam mesebeli fenyvesek között több kilométer hosszan, magasan, gyönyörű időben, megkapó kilátással. Kell ennél több? Ilyenkor érzi az ember azt hogy már megérte eljönni. (tovább…)