‘tájfutás’ címkével ellátott bejegyzések

Hosszútávú Tájfutó Bajnokság, majd kerékpártúra haza

Hosszútávú OB, kétségkívül az egyik legkeményebb tájfutóverseny az évben. (Ha nem számolunk olyan őrültségekkel, mint pl. a 24 órás váltó…:) ) Nevezzünk be! – Mondta Bander, aztán ezt majdnem sikerült is elfelejteni a Tájfutó Maraton után, de végül mégis belelkesültünk. Sőt, ha már lúd, legyen kövér, gondoltuk, és kitaláltuk, hogy a légvonalban 24 km-es verseny után kerékpározzunk haza a Kaposvár melletti Patcáról. Persze erre már egy egész hétvége kellett. De talán kezdjük magával a tájfutóversennyel:
Bátyám 4 perccel rajtolt utánam, én Madárral rajtoltam egy percben, persze F45-ben, vagy nem is tudom hol indult ő, de már rövedebbek a távok, talán 14km volt a pályája, nem is tudom. De két sört meg egy kis pálinkát már sikerült benyomnia a rajt előtt, így jó volt a hangulat a rajtkordonban. Zoli a harmadik pontnál már be is hozta a 4 percet, a negyediket már előbb fogta, aztán el is tűnt. Őt se látom többet… Gondoltam, de nem így történt ,rohanok be a 16-osra (ekkor még képes voltam a futómozgásra), és ki jön szembe?! Zoli… Vérző térddel! Mi van, mi történt?! – Semmi, elszívtam(eltévedt – tájfutó szleng), jön a válasz. Utólag megmutatta, a 11-esre rossz völgybe rohant le. Így jár, aki siet! :) Persze bátyó ismét jól otthagyott a francba, hiába kiáltoztam utána, nem várt meg, a 18-as pont frissítő volt, mire odaértem, ő már kimászott 30m-el feljebb a völgyből. De én már tudtam, most le kell ülnöm, különben baj lesz! Pihentem egy 5 percet a fűben, beszélgettem a lányokkal akik a frissítőpontot vigyázták, ittam sokat, és ettem a ht-kekszet, amit kínáltak. Közben jött Bugár Gergely F18-as versenyző cipőfűzőt kötni, és frissíteni, persze sok volt neki a fél liter izotoniás ital, így a maradékot – nagy örömömre – rám hagyta.
De mindez már mindegy volt, mikor újra elindultam, éreztem, hogy végem van, nem bírom már soká. Pedig még több, mint a fele hátravan, a kiírás szerint 40%-nál volt az első frissítő. 70-nél van a második, addig ki kell bírnom! Mocsaras rész jön, inkább kikerülök mindent, bukdácsolok össze-vissza, nehezen megy már a mozgás. Apropó, a terep! Az erdő kellemes csalódás volt, helyenként egész pazar részeken vitt a pálya, és a mezőkön átrohanásokat is nagyjából teljesen megúsztuk, a pálya egésze szép szálerdőkben vitt, csak azokon a hatalmas völgyeken ne kellett volna mindig átkelni! :) Még talán a pálya kétharmadáig is bírtam volna. Hiába, én ehhez nem vagyok elég edzett, ezzel már tisztában voltam akkor is, amikor beneveztem. Ez túlélőverseny nekem, teljesítmény túra. Egyetlen célom végigcsinálni 300 percen, azaz a versenyidőn belül. (tovább…)

Tájfutó Maraton 2008 – A végét jártam…

Vasárnap tájfutó maratonon voltam, Keszthely mellett, a Sátor-magas nevű terepen. Őrült ötlet volt elindulni, de már nem bánom, hogy beneveztem. Most, hogy túl vagyok rajta. Bander barátom beszélt rá, hogy induljak el, mondván, ez jó edzés lesz a Hosszútávú Országos Bajnokságra, ami pedig szintén egy jó edzés lesz a májusi kerékpártúránkra, Athénba. (A tájfutás és a kerékpártúra két különböző dolog, de az állóképesség mind a kettőhöz elkél.) Ezért, miután csütörtök este sikerült a Vértesben a bátyámmal lefutni egyben egy 20km-es távot – igaz a végén már nagyon lassan -, vettem a bátorságot, és beneveztem. F21A-ba, azaz a legdurvább kategóriába, hiszen valami maraton, vagy mi a neve ennek a versenynek. Mit nekem a 18km légvonalban, az 1050m szintkülönbség, és 34 ellenőrzőpont?!
Hát, vasárnap végül megtudtam, mi az nekem. :) Hajnalban gyorsan népszavaztunk, majd leautóztunk a tett helyszínére, 20-ra rajtoltam, ami annyit jelent, hogy 10 óra 20 perckor indultam neki az erdőnek, innentől számolták az időmet. Már a félméteres szimból listától frászt kaptam, jó sok pontunk lesz… (A szimból egy kis papírsáv, ezen vannak a pontok fontos paraméterei, amik a térképre már nem fértek rá) Elrajtolok, egyes pont megvan, a ketteshez rögtön fel kell futni egy hegyre. A vádlim nem akar velem feljönni a hegyre, már most kőből van, nehéz, és fáj, de nagyon. Pedig még a legelején vagyunk, hol van még a 18 kilométer… Mi lesz így velem? Aztán csak jöttek a pontok, sorra megfogtam őket, nem túl gyorsan, de épp nem is olyan lassan. A négyes előtt utolértem egy piros pulóveres figurát, kérdezi, hogy hányra indultam, mondom, hogy 20-ra. Ő 8-ra rajtolt, ezek szerint utolértem. Na, akkor olyan szörnyen nem tolhatom. Kérdezi, hogy nem gond-e, ha együtt futunk, mondom, hogy hogyan a viharba lenne ez baj, csak húz vele, de nem zavar. Így hát együtt futottunk tovább, egész jó tempóban. A hetesre hibáztunk egy kicsit, épp csak egy percet, föléfutottam a pontnak, aztán pedig nem akartam észrevenni, elfutottam mellette. A nyolcas pont átfutó pont volt a cél mellett, itt tudtunk frissíteni, valamint felvenni a következő térképet. Rajt előtt idekészítettem egy hatalmas szelet "Kistehén" márkájú tejkaramellát. Most így 4-5 kilométer után még korai lett volna magamba tolni, ezért úgy döntöttem, hogy elfér ez még a bal kezemben a dugóka(ez egy kis chip az ujjunkra húzva, ez tárolja a részidőket, és ezzel igazoljuk, hogy ott jártunk az ellenőrzőpontokon), és a szimból mellett, jól fog az még jönni később nagyon. A frissítés után felvettük az új térképünket, amin a pálya hátralévő része volt. A maradék háromnegyed… Ez volt itt a futam első lélektani mélypontja, már csak azért is, mert egy hatalmas hármaszöld következett… (a sűrű erdőt három típusú zölddel jelöli a tájfutótérkép, a hármas, a legsötétebb zöld, a legsűrűbb bozótos) Ez a bozót még amúgy is durva lett volna, de most még bele is irtottak, így kidöntött fákon kell átmásznunk. Még mindig úgy érzem, hogy úgy mozgok, mint egy lajhár. Megvan a kilences, dózerúton futunk tovább a piros pulcsi tulajdonosával. A tizes fent van egy nyeregben, újabb hegymászás következik, de most már gyalog. Szedres a hegyoldal, kellemetlen a sok inda keresztben térd és bokamagasságban. De azért csak felérünk, pont mikor odaérek, akkor érkezik meg a futótársam is, valami más úton jött fel. 10-11-12-13-14, jönnek a pontok, megkockáztatom, ezt a részt egészen élveztem, ketten mentünk, sorra előztük le az embereket, és nagyon szép volt az erdő, emlékszem, még meg is jegyeztem. (tovább…)

Tájfutó Maraton – amely életem részévé vált

Életem első Tájfutó Maratonján 2006 tavaszán vettem részt. Úgy találtam rá, mint most Ti, az interneten bogarászva. Győrben volt a prológ és Vinyén a hosszútáv. Városi tájfutás? Korábban még nem hallottam ilyenről. A gyerekeink is elég nagyok már ahhoz, hogy ők is elindulhassanak a versenyen. Na, gyerünk, próbáljuk ki! Győr egyébként is a kedvenceim közé tartozik, oda bármikor szívesen megyek. A verseny napján izgatottan készülődtünk, a gyerekek folyton kérdezősködtek, nézegették a várostérképet. Nagy narancssárga sátor hívogatott, neveztünk és megismerkedtünk a dugóka használatával is, mivel korábban még nem láttunk ilyet. Aztán beállás a rajtkordonba, még 3-2-1 perc, és futás! Bár a fizikai állapotom katasztrofális, maga a versenyforma nagyon tetszik, technikailag nem érzem nehéznek, de intenzív odafigyelést igényel. Sikátorok, udvarok, ki-be, fogni a pontot, villámgyors útvonalválasztás, futás tovább! Miután mind a négyen beértünk a célba, kíváncsian nézegettük egymás térképét, hogy kinek milyen pályája volt, melyik pontokat kellett fognia, és hogyan ment rá. A futam után a rajtszámunkkal kedvezményesen vehettük igénybe a Győri Termál- és Élményfürdő szolgáltatásait, lazítottuk fáradt izmainkat, s megosztottuk élményeinket versenyzőtársainkkal. Sajnos a hosszútáv elmaradt, a Bakonyban még olyan nagy volt a hó, hogy a rendezők elhalasztották a futamot.

A verseny után elhangzott a kérdés: És eljöttök máskor is? Az erre adott igen válasz – mint utólag kiderült – végzetesnek bizonyult. Az egyik versenyt követte a másik, lányaink egyre ügyesebben oldották meg a tájékozódási feladatokat, és hamarosan igazolt versenyzők lettek. Ősszel, mikor megrendezték az elmaradt hosszútávot is, mi már a rendező stábot erősítettük. A győri sprintet persze nem lehet kihagyni, valahogy kisakkoztuk, hogy még rohanhassak egyet álmaim városában. Aztán Termálfürdő, mert ezt sem lehet kihagyni, és este kiköltöztünk Vinyére. Lassan eleredt az eső, egész éjjel hallottam, hogy kopog a tetőn. Reggelre sem állt el. Öltöztünk, pakoltunk, aztán egymásra néztünk és kilódultunk az esőbe, felvezetni. A terep egyébként nagyon szép. Késő ősz van már, ezer színben pompázik az erdő, vastag avarszőnyeg a lábunk alatt, érdekes sziklák, a Likas-kőnél meg is álltam egy-két percre, hogy jobban szemügyre vegyem. Persze bőrig áztunk. Mire visszaértem, az időjárás kegyeibe fogadott minket, elállt az eső és kisütött a nap. A versenyzők lassan gyülekezni kezdtek. Nekik már csak a kissé sáros, és igen szintes terepet kellett leküzdeniük, ami meg is látszott a célba érkezőkön. Én a legkisebbeket vártam, kiszalagoztam a gyerekverseny pályáját, aztán jöhetett az aprónép. A férfi elit közel 20 km-es pályáját Scultéty Marci nyerte, míg nőiben Wengrin Ágnes őrizhette egy évig a vándorserleget.

2007 tavaszán Balatonfüredre költözött a Maraton. Ez a szezon első rangsoroló versenye, az első alkalom, hogy mindenki lemérhesse, hogyan sikerült a téli alapozása. Az időjárás miatt kicsit izgultunk, mert előző héten sokat esett, és kérdésessé vált, hogy meg tudjuk-e közelíteni a vasárnapi célhelyet. Szerencsére hétvégére már felszáradt a talaj. Szombat délután a Tagore sétány vendégei érdeklődve figyelték, hogy mire készülünk. A sprintnek mindig sajátos hangulata van, gyors és rövid, de ugyanolyan élményt képes adni. A hosszútáv viszont az állóképességet, kitartást teszi próbára, meg persze a koncentrációt. Másnap a Koloska-forrásnál volt a versenyközpont. Innen bizony akármerre indul a pálya, mindig felfelé visz az út. Tudom, mert versenyt megelőző hetekben jó pár napot a terepen töltöttem – térképhelyesbítéssel. Mivel civilben földmérő vagyok, igen hamar megtalált a feladat, hogy képességeimet a hobbimban is kamatoztassam. Persze, ebbe is bele kell tanulni, de az egész nap a terepen töltött idő semmi mással össze nem hasonlítható. Látom, ahogy a kezem alatt alakul a térkép. Azért dolgozom, hogy itt verseny legyen, megteljen az erdő tájfutókkal, akik pontokat keresnek, küzdenek, elfáradnak, remélhetően kellemes élményekkel távoznak, és visszajönnek legközelebb is.

2008-ban a IV. Tájfutó Maraton helyszíne 03.8-9-én Hévíz és a Keszthelyi-hegység lesz. Hévízet, a világhírű gyógyfürdő városát talán senkinek nem kell bemutatni. Aki már volt ott, az tudja miért, aki meg még nem, annak el kell jönnie! A rövidtávot a Gyógyfürdő környékén rendezzük. A másnapi maratonra a Sátormagas (Tusakos) nevű kivágatán, a Keszthelyi-hegység egyik legtechnikásabb terepén kerül sor, az 1983-as VB és a 2002-es Eb helyszínén. A terep részletgazdag domborzattal bír. Téli edzőtáborunkban már kaptunk egy kis ízelítőt belőle, bár akkor a Sátormagas keletebbre fekvő részén, a műút túloldalán küzdöttünk a domborzatolvasással, meg a fél lábszárig érő hóval. És be kell vallanom, bár nem vagyok már kezdő – az első pályán alaposan eltévedtem. Mindenütt kúpok és kúpok, körben csak a fehérséget láttam, és bizony szégyenszemre vissza kellett mennem a rajtba. Na, fussunk neki még egyszer! A második körben már helyre tettem magam, szépen jöttek is a pontok, egyre jobban tetszett a terep. Szívből ajánlom mindenkinek!

A természeti környezet adott, hogy egy jó versenyről, kemény küzdelemben a tereppel és az ellenfelekkel, élményekben gazdagon távozzatok innen, ehhez már csak a mi rendezői munkánk szükséges, meg a Tietek, akik eljöttök és részt vesztek rajta! Bővebben a www.vbtse.hu/sc/marathon08/ oldalon találtok róla információkat.

        Várunk mindenkit szeretettel!

Szerző: Edit

Küzdelmek a gyönyörű őszi erdőben – Évadzáró verseny tájfutóéknál

Hétvégén tájfutóversenyen voltam, végre újra! A szokásos évadzáró, 2 napos Őszi Szpari Kupa került megrendezésre, a szokásos helyszínen, a kedvenc, és megunhatatlan Vértesünkben, idén a Kőhányáspuszta nevű terepen. Csak csütörtökön döntöttem úgy, hogy benevezek. Okulva a múlthéti Bükkfennsík Kupából, most csak F21BR-ben. Magyarul, a 21-35 év közötti Béna, "Rokkant" Férfiak kategóriájában. Na jó, igazából az R rövidet jelent (5-6km), a B pedig a nehézséget. Az A vagy az E kategória a legnehezebb, az Elit, itt indulnak az ambiciózusabb versenyzők, a válogatottak, és az arra aspirálók, a mazohisták, és a külföldi elit. A B pedig értelemszerűen az eggyel könnyebb fokozat. A múlthéten második nap B-ben az a 10km nagyon betett, úgy mozogtam a végén, mint egy lajhár, és már nem is esett jól. Gondoltam most nem szivatom magam, BR-ben indulva esetleg még labdába is rúghatok a dobogóért!
Szombaton kellemes időt kaptunk, gyönyörű volt az őszi Vértes, javarészt nyílt erdőben vitték a pályát, és nagyon tetszett a futás, úgy éreztem kondim is van hozzá, a Vértes nem túl magas, de annál sűrűbben váltakozó gerinceit igyekeztem lendületből megfutni, a sík részeken és a lefelékben pedig megnyomtam a gázt, ahogy csak bírtam. És legfőképpen persze figyeltem a térképre, és a terepre, mert ha rossz irányba futok, futhatok akármilyen gyorsan is, annál rosszabb… :) Ez utóbbi is sikerült úgy-ahogy, csak apróbb hibáim voltak pontközelben, kisebb melléfutások. Hál’ isten mindig időben észrevettem, hogy hopp, itt állok a pontom mellett! Nagyon szép volt az erdő, messze el lehetett látni a fák lombja alatt, még a Nap is kisütött, és a színes avarban gyönyörűen lehetett futni, néhol nagyon megeresztettem a lábaim, kész öröm volt suhanni a fák között. Egyszóval nagyon élveztem a pályát. Azért az 5,8km-nek sikerült elfáradni a végére, pont jókor jött szembe a Cél, nem sokáig bírtam volna tartani ezt a – nekem amúgy őrült – tempót. Nagy meglepetésemre sikerült a harmadik helyen végeznem ezzel a futással. Ettől aztán vérszemet kaptam, van itt keresni valóm, meg kell tartani a dobogót másnap is, és összetettben hazavinni egy érmet! (A végeredményt úgy számolják, hogy összeadják a két nap futott időit.)
Ma aztán eljött újra a rajt ideje, épp mikor beálltam a kordonba, akkor kezdett el szakadni az eső! Na szép! Ha esik, hát essen, a térképnek van zacskó, én meg had ázzak, a többiek is áznak… Az első három pontra siralmasan lassan közlekedtem, a lábaim mintha sziklából lettek volna. Aztán jött egy nagyobb felfelé, amibe még bele is kellett sétálnom. Na, ez így nem lesz jó, úgy látszik én már csak egy napra vagyok példányosítva… :( Vagy csak nem melegedtem még be? A következő pont után egy hosszú sík rész jött, szomorkodás helyett inkább meghúztam a tempót, akkor legyen kutyaharapás szőrivel, szétszakítom magam, lesz ami lesz, a mai nap is csak 6,1km, csak végig bírom már tolni – gondoltam, és belehúztam, ami a csövön kifért, nehogy már ne bírjak futni síkon egy jól futható erdőben. A következő pont előtt így aztán sikerült utolérni Marcit, az egyik klubtársamat, aki épp a kelleténél előbb kereste a pontunkat. (tájfutóék 2-3 percenként rajtolnak egymás után az azonos kategóriákban) Együtt indultunk neki a következő átmenetnek. Miközben bukdácsoltunk lefelé a völgy aljába, Marci kérdezte tőlem, hogy jobbra az úton menjünk-e? Mondtam, hogy nem, a fenét, egyenest fel szembe! A rajtban mindenkinek van egy perce a térképet nézni indulás előtt, én ezt mindig arra használom, hogy megnézem, van-e hosszú átmenet, ahol esetleg érdemes jobban átgondolni, melyik útvonalat válasszuk a két pont között. Abban az egy nyugodt percben még józanabbul tud dönteni az ember, melyik útvonal is a nyerő. Mert a pályán aztán, mikor már köpni-nyelni nem tudsz a légszomjtól, futás közben nézed a térképet, a lábad elé is kell nézni, csípi a szemed az izzadtság, akkor bizony sokkal könnyebben elkerülheti valami a figyelmed, és ha rossz utat választasz, azzal értékes perceket veszthetsz. Hát ez volt az a hosszú átmenet, amit én már a rajtban tanulmányoztam, és ki is találtam, merre fogom megfutni, így itt én már jól tudtam, merre is kell mennem. Több lehetőség is adott volt, jobbra, és balra is ki lehetett kecmeregni utakon a völgyből, amibe éppen lefelé rontottunk. Én azonban azt választottam, hogy rögtön szembe elindultam fölfelé egy kisebb völgyben, ahol ugyan nem volt út, de jobban irányba esett, kevesebb kerülővel járt. Felfelé ugyanis úgyis csak lassan tudok haladni, legyen szó erdőről, vagy útfutásról. Hiszen felfelé nem a terep nehézsége határozza meg a tempómat, hanem sokkal inkább a meredeksége. :) Így ha kerülnék azért, hogy úton futhassak, azzal nem nyernék semmit, épp ellenkezőleg.

(tovább…)

Tájfutás – Tájékozódási futás

Tájfutó térképA természeti sportok kedvelői közül sokan ismerik a tájfutást, többen próbálták is, de az átlag emberek nagy részének nem sokat mond ez a sportág. Sokan a terepfutással azonosítják, arról pedig fogalmuk sincs, hogy a "táj" előtag a tájékozódásra utal.
Tájfutás egyszerre versenysport és szabadidősport is. Március elejétől, november közepéig minden hétvégén rendeznek tájfutóversenyt az ország különböző tájain, ahol kezdők és profik, fiatalok és idősek egyidőben versenyezhetnek. Természetesen nem mindenki kell ugyanazt a versenypályát teljesíteni. Korcsoportonként, nemenként, sőt nehézség szerint is eltérő pályát kapnak az indulók, hogy megmérkőzzenek a kategóriájukban induló többi versenyzővel. A többségnél azonban nem a jó eredmény elérése a fő cél, hanem a szabadban végzett mozgás, a tájékozódási feladat megoldásának öröme.

Tájfutás - Tájfutó és a tájfutó bójaKülönböző versenytípusok teszik színesebbé a tájfutást, így van rövid, közép, klasszikus és hosszútávú verseny, továbbá váltó csapat és éjszakai versenyeket is rendeznek. Ezen felül természetesen további változatosságot jelent a terepek sokfélesége. Vannak versenyek az alföldön, az ország összes hegységében, dombos, erdős és nyílt területeken, de a rövidtávú versenyek esetében a városi parkok is gyakran helyszínei tájfutó versenynek.
Minden hegység más tájékozódási feladat elé állítja a tájfutókat, hisz a Mátra meredek oldalai, a Vértes szabdalt gerincei, vagy a Mecsek töbrös fennsíkja eltérő kihívásokat jelentenek.
Akinek még ez se elég, annak több szakág rendelkezésére áll, melyek közül a tájkerékpár és a sítájfutás rendelkezik a legnagyobb hagyománnyal.
Annak aki szeretné kipróbálni a tájfutást erre a bajnokságokat leszámítva minden versenyen van lehetősége.
A helyszínen is be lehet nevezni a nyílt kategóriákba, de aki teheti előre nevezzen e-mailben a rendezőknél ezzel megkönnyítve munkájukat.

A térkép elengedhetetlen eszköze a sportágnak, hisz azon vannak bejelölve a versenyzők számára ismeretlen helyen elhelyezett ellenőrzőpontok melyek közt a versenyzőnek kell kiválasztani az útvonalat.
Térképet természetesen a rendezők biztosítják, az érdeklődőknek egy egyszerű futó ruházaton kívül csak egy tájolóra van szükségük, de kezdetben bármely iránytű megteszi és tájolót is lehet vásárolni a nagyobb versenyeken, vagy a túraboltokban.

Bővebb információt a tájfutásról a tájfutás.lap.hu oldalon, vagy a tájékozódási futó szövetség honlapján lehet találni.
Természetesen igyekszünk az Outdoor blogon is információkkal szolgálni a versenyekről és élménybeszámolókat is várhattok tőlünk, de ha kérdésetek van azt is szívesen megválaszoljuk.