‘svédország’ címkével ellátott bejegyzések

Hátizsákkal a svéd Lappföldön – 3. rész

Hetedik nap – 2008.06.28.

 

"Ma egy rövidebb napot teszek." Gondoltam én. 7,5 km-nél leültem írni a naplót, attól tartva, hogy elszáll az ihlet. Addigra már annyi mindent láttam…, de legfőképp másztam. Nagyrészt sziklákat. A tó, ami Svédország legtisztább tava – egyesek szerint a Földé – egy gyönyörű sziklaerdő mögött rejtőzik. Ami a mászást illeti, ha követtem volna az ösvényt, amit persze nem tettem, akkor azt hiszem, lemaradtam volna egy kis extra adrenalinról… Na, de ne is ugorjunk ennyire előre.
Reggel nem kellett korán kelnem, mert a busz csak 9 után ment, ráadásul csak 20 percet mentem vele Björklidentől Vassijaure-ig. A busz a helyi vasútállomásnál rakott le. Innen olyan 6-6,5 km a Trollsjön tó. A hegyre vezető kis ösvény igen nehezen volt követhető, néha elvesztettem, majd újra megleltem. Köszönhetem a sok vizes, havas részeknek. Itt is igyekeztem szilárd talajon haladni, amikor lehetett, de sajna nem mindig sikerült. Leginkább a hónak, mintsem a patakoknak köszönhetem, hogy nem úsztam meg szárazon a mai nap. Az idő egyszerűen bámulatba ejtő volt. Felhő alig vagy nem volt az égen. Nem is csoda, hogy hamar leégett az egész fejem. Tetszett, hogy a napszemüveg nyoma is látszódott. A terepről annyit még, hogy kb. 100 m-t emelkedett minden km-en. Persze átlagosan. A tóhoz relatíve lassan értem fel, de minden várakozást felülmúlt, olyan csodálatos volt. Egy apró szépséghibát találtam. A tó be volt fagyva. A jég szélén látni lehetett a kristálytiszta vizet. Csodálatos látványt nyújtott: meredek hegyoldalak vették körbe, a hegygerincekről patakok, vízesések folytak, néhol meg még összefüggő hótakaró is látszódott. Ez volt az eddigi legnyugodtabb hely, ahol valaha jártam. Nehéz lesz ezt felül múlni. Talán a sarkvidék… Azt messziről lehetett látni hol van a tó, a sziklarengeteg is igencsak feltűnő volt, de odaérve igen meglepődtem. Az biztos, hogy a hátizsák nélkül biztos, hogy sokkal könnyebben kúsztam-másztam volna a sziklák közt. Még felfelé menet megpillantottam egy pihenőházat a völgy másik oldalán, gondoltam, hogy megy ott egy ösvény, így egyértelmű volt, hogy arra megyek le a hegyről. Fenn a sziklák közt megálltam 5-10 percre bedobni egy csokit. (tovább…)

Hátizsákkal a svéd Lappföldön – 2. rész

Negyedik nap – 2008.06.25.

a svéd Lappföldön8:00 – Sikerült majdnem mindenem megszárítanom, még a fényképezőgépnek és a bakancsnak kellene. Az eső most nem esik, a nagy kérdés, hogy meddig. Pár száz mérerrel magasabban friss hó nyomai latszódnak. Nagyon jól néz ki. A házinéni azt mondta, hogy most 4 fok van. Ha igaz, amit néhányan mondogattak, akkor holnaptól szép időnek nézhetek elébe. Na meg persze napsütésnek, amit nagyon várok már. És persze az jót tenne a lábbelimnek. A terv remélhetőleg nem változik meg újra, és a napi 23 km-es átlagot hozni tudom péntek estig. Ja, majd elfelejtettem, hogy ma baromi szeles az idő, igaz ebben a völgyben tegnap is az volt. Szükség is van a szélre, hogy elfújja a csúnya felhőket, amik csak nem akarnak magasabbra és messzebb szállni…
¾ 11-kor sikerült elindulnom, igyekeztem minél tovább a házban maradni, hogy a cipőm még szárazabb legyen. Igazából semmi értelme nem volt. Főleg, hogy ami következett az több volt, mint amire számítottam. A napi adag olyan 24-25 km volt, jól felosztva pihenőkkel, nehogy úgy járjak, mint tegnap. 5 km gyaloglás után elértem egy kis pihenőkunyhót. Mondtam is magamban, de jól néz ki. Volt ott egy pár akik ugyancsak megálltak pihenni egy pár percre. Ott kipróbáltam a fényképezőgépet is, és amikor bekapcsoltam, akkor láttam egy kis villanást az LCD kijelzőn. Ennek nagyon megörültem, készítettem néhány teszt fotót. a svéd Lappföldön10 perc pihi után újra felkaptam a hátizsákom és nekiindultam a következő 7 km-es szakasznak. Azért is volt fontos az újabb megállóhely, mert ott volt egy kis bolt, ahol lehetett csokit venni, meg reménykedtem benne, hogy lesz flakonos üdítőjük. Mert ugye a nagy igyekezetemben kidobtam a kezemből a kulacsom, amikor beleestem a vízbe. Így valószínű, hogy emiatt sem haladtam úgy, ahogy akartam, enyhén dehidratált lehetett a szervezetem. Amúgy már az első szakasz sem volt száraz… Végül is mit vártam, ha kb. 2 napig esett az eső? Na igy a 70-80%-ig száraz cipőm semmi idő alatt ismét vizes lett, na azért nem nagyon, de a GTX nem igazán volt hasznos. Bizonyos részek eléggé vizenyősek, mocsarasak voltak, de azért lehetett rendesen haladni. Egész jó tempóban sikerült elérnem a következő turistaházat, ahol megálltam egy bő fél órára pihenni és enni. A boltban vettem sok csokit, egy dobozos Coca-Colát mivel nem volt flakonos üdcsijük. Viszont volt nekik hajtogathatós műanyag poharuk, amit azonnal megvettem, mert nagyon megtetszett. Könnyebb, kisebb és olcsóbb is mint egy fémpohár. Legalább nem kellett melegítgetnem a kezem minden egyes ivás után és még a kesztyűt sem kellett levennem. :) A pihenő után nekivágtam az újabb 8 km-es távnak a nyeregben található kiskunyhóig. Nem is mondtam, de a boltnál volt egy nagy kutya, majd fel akart falni, amikor meglátott. Szerintem kiszagolta, hogy volt nálam egy tábla húsos szalonna, meg kolbász. Azért nem kellett odadobnom neki, hogy elengedjen. :)  Az ösvény lassan ment fel az emelkedőre, persze a felhőktől nem láttam hová is megyek, csak azt tudtam hogy valahova felfelé, ahol véget ér a völgy. Egyre nagyobb foltokban jelent meg a hó. Lassan közelítettem az 1000 m-es tengerszint feletti magasságot, ami azért még nem nagy durranás, főleg a 2100 feletti legmagasabb csúcshoz képest, amit még előző nap meg akartam mászni. Amire kevésbé számítottam, az a meredek és havas emelkedő a völgy végében. Hirtelen felvettem párszáz méter szintet, és alig haladtam néhányszáz métert előre. Mire felértem, azt hittem összeesek a fáradságtól, jó volt megállni és körülnézni, hol is járok. Szerencsére megpillantottam a pihenő házikót ami 100 m-en belül volt. Míg vettem egy kis levegőt odajött egy pár hozzám, hogy készítsek egy fotót róluk. Utána egyből a házhoz siettem, ahol gyorsan leültem pihenni. A ház 1150 m-en van. Ez az ún. Kungsleden legmagasabb pontja. Jó volt megszabadulni a 18 kilós zsáktól. Kezdtem együtt érezni a csigákkal, akik ugyancsak a hátukon cipelik a házuk. :) (tovább…)

Hátizsákkal a svéd Lappföldön – 1. rész

Úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy újabb nagy kirándulásnak. Tavaly Svájc, most Skandinávia. Persze sok egyéb ötletem volt, de erre esett a választás a közelsége miatt. Nem tudtam eldönteni, biciklis vagy gyalogos túra legyen, és abban sem voltam biztos, hogy kell-e útlevél Norvégiába. Így Svédországra esett a választás. Pontosan a svéd Lappföldre. Az úticél a Sarek Nemzeti Park lett volna, de mint majd kiderül az egész terv megváltozott. Mindig vonzott a sarkkörön túli kirándulás, és szerencsére nem kellett csalódnom. Az időpont azért esett június végére, mert augusztusban nem tudtam volna 2 hét szabit kivenni. Júni 22-en Londonból szállt fel a gépem a Stansted reptérről, és július 1-jen, Budapesten fejeződött be az idei kirándulás.

Első nap – 2008.06.22.

Végre! Elkezdődött a nyaralás. Már alig vártam, főleg, hogy tudtam mikor és hova megyek. Ez amolyan felfedezőútnak ígérkezik… A repülőút kellemesen telt, időben szállt le a gép Stockholm – Skavsta repülőtéren. Persze a Ryanair szokásához híven nem bírt időben elindulni. A reptéren egész sokat időztem egy utas miatt, akinek valami gond volt az útlevelével/vízumával, de azért nem tartott túl sokáig, meglepő módon mindenkitől megkérdezték, mit akar, és meddig akar maradni Svédországban. A reptérről van rendszeres buszjárat a fővárosba, meg több másik városba. Kemény 150 koronát fizettem érte… Mint utóbb kiderült 100 km-re van ez a reptér a belvárostól, míg a nagy reptér, az Arlanda csak 45-re.
Miután megérkeztem a központi pályaudvarra egyből elindultam megkeresni a szállásomat. Csak pislogtam, hogy mennyi jó nő mászkál az utcákon, persze vasárnap is volt, de tényleg, nem győztem pislogni, ennyi jó nőt már régen láttam… Na de vissza az élménybeszámolóhoz. A szállásom egy kis szigeten volt, ami mellett volt egy nagy hajó. Mindkettő egy híres emberkéről lett elnevezve (Chapman). A szálláson sajna ki kellett mosnom a táskát. Ja, ott is egy tuti nő fogadott… Meggyűlt a bajom a fogkrémmel. Így jár, aki rossz helyre pakol… Nem sokkal később megebédeltem, meg csevegtem egy kicsit 3 német lánnyal, akik ott főztek a konyhában.
Miután jól belaktam, nyakamba vettem a várost. Láttam a palotát, a kék egyenruhás gárdistával, a múzeumokba nem mentem be, mint ahogy a kincstárba sem, viszont egy nagyon szép templomba igen. Egyszerűen gyönyörű volt. Majd ha várost nézni megyek, akkor bemegyek múzeumokba is, most nem… Igazából egy múzeum érdekelt volna, ami sajna bezárt mire odaértem; ez a Vasa hajómúzeum volt – ez egy nagyon régi csatahajó, ami most már csak múzeumként van kiállítva. Olyan mintha garázsban parkolna, mert nagyon vigyáznak rá, minden oldalról be van fedve, kivéve a fő árbocokat. Innen visszasétáltam a szállásra, ahol megismerkedtem három hálótárssal, egy ausztrál párral és egy német sráccal. Volt egy foci EB fesztivál a városban, ahol minden meccset adtak, így szerencsére nem maradtam foci nélkül, de amilyen unalmas meccs volt, kár is volt hogy láttam. Minden rosszban van valami jó ugye? Megismerkedtem egy másik ausztrál sráccal a meccs alatt, és beszélgettünk egy jót, meg ittunk egy sört. A meccs után elköszöntem tőle, meg esett is sajna, aztán szépen haza ballagtam és egyből le is feküdtem.


Második nap – 2008.06.23.

Nehezen ment a kelés, de legalább nem esett. Kellemes, friss volt a levegő a tegnapi zápor után. A szállón a megszokott svédasztalos reggeli várt, ahol persze jól bekajáltam, hogy ne is legyen gondom estig. Pakolás után célba vettem a sportboltokat, ahol nem tudom miért, de tájolót kerestem. Az Arlanda reptéren 20 perc alatt ott voltam a vasútállomásról – 45 km – ott vártam majd 2 órát a Kirunába menő járatra. Persze hogy késett a repülő, aggódtam amiatt, hogy lekésem a buszt, ami Nikkaluoktába ment. Persze ilyen gond nem volt, mert a busz megvárta a repülőt. A női vezető meg mondta is, hogy ő fog oda is menni, így a cuccot a buszban hagyhatom. Szuper! A szünetben elmentem a vasútra jegyet venni, meg gazpalackot beszerezni.
(tovább…)