‘kerékpár’ címkével ellátott bejegyzések

360°bringa – Nászút a Világ körül

Rég jelentkeztünk, ennek a fő oka az, hogy nagyon elfoglaltak vagyunk, méghozzá nem is akármivel, hanem egy az eddigieknél nagyobb szabású kerékpártúra tervezésével és szervezésével. A sok álmodozás vége az lett, hogy június 11-én indulunk a nászutunkra, a világ megkerülésére.

Amíg még könnyen megtehetjük, még mielőtt letelepednénk és családot alapítanánk, körbenézünk a nagy világban. Az üzenet: kerékpározni (még mindig) jó. Fontos a család, mint a társadalom alappillére, és fontos, hogy figyeljünk a környezetünkre, éljünk együtt vele, fenntartható módon. Követni minket a http://360fokbringa.hu oldalon tudtok.


 

London-Sydney bringával – Interjú

Június elején volt szerencsém vendégül látni otthonunkban a két “szimpatikus idiótát”. Henry és Jamie két angol srác, akik a fejükbe vették, hogy elkerekeznek Londonból Sydney-be. Couchsurfing-en találtak rám, én persze – fekvőgipsz ide vagy oda – egyből kaptam az alkalmon és fogadtam őket, nem minden nap találkozhat két ilyen őrülttel az ember.

Balról jobbra: Henry, Árpi(gipszben), és Jamie

Ha már ilyen szerencsés voltam, gondoltam másokra is, és rögtön az első budapesti estéjükön készítettem velük egy interjút:

Röviden mutassátok be magatokat! Hogyan találkoztatok a kerékpártúrázással?
Jamie King: Ez az első nagyobb túrám. Olvastam néhány könyvet, melyek nagyban motiváltak. Ezek közül kiemelném Alastair Humphreys Moods of Future Joys című könyvet, amely nagyon nagy hatással volt rám. Ezelőtt volt már néhány kisebb túrám Wales-be és az angol partokra pár alkalommal, de egyik sem volt ilyen mértékű.

Henry Bydon: Mielőtt rászántam magam erre az útra, semmilyen kerékpártúrát nem tettem még. Elolvastam Alastair Humphreys két könyvét, a Moods of Future Joys és a Thunder and Sunshine-t, amelyek hatalmas mértékben inspiráltak rá, hogy csináljak valami nagyot. Nem akkorát, amekkorát ő, de valami “epikus”-at. Majd találkoztam Jamie-vel, tettünk néhány próbakört, összesen talán 400km-t, aztán májusban elindultunk London-ból…

Mióta ismeritek egymást, és hogyan találkoztatok?
Egy közös barát által találkoztunk. Már bennem volt a menés, de csak abban az esetben akartam útra kelni, ha van útitársam. Aztán egy közös ismerősön keresztül hallottam Jamie-ről. Leültünk párszor dumálni, egyeztettük a terveinket, aztán eldöntöttük, hogy megyünk! Ez kb. egy évvel ezelőtt volt. Egy évig csak terveztünk és pénz gyűjtöttünk az útra.

Londontól Sydney-ig bringával… Elsőre totál őrültségnek hangzik! Mégis, alapjában véve, miért csináljátok?
Azon túl, hogy “Látni a világot!”, talán azért, hogy kiszakadjunk a megszokott hétköznapokból, és megtapasztaljuk a korlátainkat. Megtapasztalni egy más életformát, egyszerű életet élni.

Miért választottátok a kerékpártúrát, miért nem utaztok csak egyszerűen hátizsákkal, vagy autóval?
Alastair Humphreys tehet róla! :) Ahogy ő leírta a kerékpározást, mint utazási formát, az nagyon megragadott. Na és persze olcsó! De ami még fontosabb, hogy a táj része vagy, látod az embereket, nem vagy elválasztva egy üvegfallal mindentől. És amikor csak akarod, letérsz a főútról. (“off the beaten track”) Így el tudunk jutni olyan helyekre, ahová hagyományos turisták nem. (tovább…)

Budapest – Orosháza, 200km – Kerékpártúra a Nagyokkal

A hétvégén ismét nagy őrültséget műveltünk. A kerékpártúra ezúttal sok résztvevős volt, ez adta a lényegét, na meg az úti cél. Kezdjük a legelején!
Nálunk vendégeskedett Bo Barta, akivel odafent északon, a finn Lappföldön találkoztam a nagy európai bringázásomnak bizonyos szempontból gyakorlatilag az utolsó napján. Ezt azért fontos kiemelni, mert ő pedig innen Budapestről fog hazarepülni, itt fogja befejezni az útját, ami neki ott indult, ahol nekünk véget ért. Meg is örültünk egymásnak nagyon, még ott északon megígértettem vele, hogy feltétlen keressen meg, ha Budapestre ér, és lakjon nálunk. Aztán itthon észrevettem a fotóinkat nézegetve, hogy egymás mellett szerepelünk Európa legészakibb pontjának kerékpáros vendégkönyvében.
Szerdán végre eljött az idő, Bo megérkezett, megjárta a balti államokat és Oroszországot, nekem közben majdnem 2 hónapom volt megemészteni a nagy utat. Első este nagypapám meghívására összehoztam az öregeket, a két mérnökember jól megértette egymást, folyt a ribizlibor és a pálinka, az este végére kész művészet volt a fordítás közöttük. Bo gátakat tervezett, Lali papa vasúti hidakat. Bo a Kilimadzsárót mászta meg, Lali papa a Drei Zinnen-t… Szóval volt miről beszélgetni, alig győztünk hárman unokák a fordítást.
Eljött végül a péntek hajnal, a 6 órai indulásból fél 7 lett, és kigurult a kis csapat a kapunkon. Bo, Huber [Pele_nka] Tamás, Zita és én. Botól a kiserdő túloldalán búcsúztunk, ő az M0-ás mentén, Érden át a Balaton felé vette az irányt, azzal a céllal, hogy az elkövetkezendő két hétben elteker az olaszországi Velencéig. Eredetileg teljes Európa Észak-Dél túrát tervezett Nordkapptól az olasz csizma déli csücskéig, de sajnos neki, mint Dél-Afrikai állampolgárnak vízum kell az EU-ba, aminek ideje véges, ezért kényszerült a rövidítésre. Viszont a repülője Budapestről indul, úgyhogy nagy örömömre még viszont láthatjuk nem mindennapi barátunkat. 66 éves létére ilyen kalandra vállalkozott, csak hogy bizonyítsa magának, hogy képes rá, és megmutassa az embereknek, hogy Co2 kibocsájtás nélkül is lehet utazni, méghozzá nem is akárhogy! Nagyon tudom becsülni az ilyet! Igyekszem majd készíteni vele egy riportot, mert nem mindennapi fickó, és nem akármilyen a története! (tovább…)

A 100 nap bringa teljes útvonala a neten

Árpesz már több, mint egy hónapja hazaért epikus utazásáról, amiről a kezdetekkor az outdoor blog is hírt adott. Most végre publikálta nekünk a teljes útvonalát annak a 100 napos, több mint 8000km-es kerékpáros őrületnek, amely meghódította Európa legészakibb pontját, a norvégiai Nordkappot. (mellesleg érintették a világ legészakibb sörfőzdéjét is)

A Google Earth-el megnyitható részletes útvonalat és a hozzá való használati utasítást megtaláljátok a 100napbringa.hu-n itt!

100 nap és 8000 kilométer kerékpárral

Kerékpártúrázni viszonylag sokan szoktak, főleg ennek a blognak az olvasói közül.
Ők olyan hétköznapi emberek számára értelmetlen kalandokra adják a fejüket, mint például a Balaton körbetekerése néhány nap alatt. A keményebbek mindezt egy nap alatt is megteszik.
Mások egész nap bringáznak valamelyik hegység útjain, hogy így fedezzék fel annak rejtett és jól ismert szépségeit, látnivalóit. 

Vannak olyanok, akiket azonban a mozgás még jobban "megfertőzött" és ennél sokkal nagyobb fába vágják a fejszéjüket. No ők azok akiket a sport szerelmesei nagyon szoktak irigyelni, mindenki más pedig flúgosnak, őrültnek tart. Egy ilyen "őrültségről" szólnak ezek a sorok is.
 
Árpesz – ennek a blognak a szerkesztője – jelenleg épp igyekszik minden eddigi kalandján túltenni azzal, hogy még közel 100 napig és mintegy 8000 kilométeren keresztül biciklizik és ez alatt bejárja a Duna völgyét, Párizst, a Benelux államokat és végigteker Skandinávián, hogy aztán útjának végén eljusson Európa legészakibb pontjára a Nordkapp-ra.
Vele tart még több barátja is. Párizsig négyesben tekernek, mintegy 1700 kilométeren keresztül, majd Baf barátja tart vele Koppenhágától Trondheim-ig, míg Nándi unokatestvérünk Oslótól egész a Nodkapp-ig lesz társa Árpesznek. Elmondható tehát, hogy a többiek sem sokkal kevésbé flúgosak. :)
 
A 8000 kilométer az akárhogy is vesszük igen emberes táv. Autóval sem az a távolság, amit szívesen végigül az ember, de még repülővel is van olyan hosszú, hogy már az út végét várjuk.
Kerékpárral azonban aligha az út végének elérése lesz a srácok legfőbb célja. Sokszor elhangzó szlogen, hogy az út célja maga az utazás, a közben tapasztalt élmények átélése és ez nagyon így van. Száz napon át semmi hétköznapi gond, semmi stressz. Lesz azonban helyette fáradtság, minden bizonnyal pár – vagy inkább pár tucat – esős nap, defektek, tönkremenő alkatrészek. Étel és egyéb utánpótlás beszerzésének gondja, szálláskeresés, esti főzőcskézés.
Mindezek mellé csupa-csupa új táj. Folyók, hegyek, városok és idegen emberek, majd a tenger és a Skandináv szakaszon a Fjordok, valamint az egész napos világosság. Ha valami, hát ez kiszakítja az embert a hétköznapokból!
 

 

Részben igen nomád körülmények, részben a csúcstechnika az ami Árpesz-t egész a sarkkörön túlra kíséri. Szállásra csak a legvégsőbb esetben fognak pénzt költeni, így a vadkempingezés és az ingyenes web2-es szálláskeresés lesz az általános az út során. Ételt is visznek magukkal, valamint azt maguk is készítik el. Továbbá minden cuccukat maguk viszik, a motorikus kíséret szóba sem jöhet. Csak maguk mennek és a kerékpárok.

Ami a csúcstechnikai részt illeti azt a szponzoroknak köszönhetik. Természetesen már a kerékpáros felszerelés, táskák, ruházat és egyéb kiegészítők sem épp a bevásárlóközpontok polcainak minőségét idézik, hisz 8000 kilométert még egy-egy öregebb autó sem tenne meg gondok nélkül, nemhogy egy kerékpár és annak utasa.
Ezen felül vannak aztán a "kütyük", melyek közt akad napelemes és agydinamós töltő az energiaellátás biztosítására. GPS a navigációhoz, egy kis Netbook, hogy azon át fényképeket és beszámolókat küldhessenek haza. Továbbá ami az útjuk iránt érdeklődőket talán a legjobban érdekelheti, egy "nyomkövető" mely 5 percente küldi a jelet és mutatja, hogy épp hol tartanak útjuk során.
 
Mindezt pedig természetesen az interneten is nyomon lehet követni, olvasni beszámolóikat és az úton készült fényképeket böngészni.
Élményeiket és részleteket a http://www.100napbringa.hu/ oldalon találjátok!

 

Kerékpárral Athénig – Videó és útleírás

Májusban volt egy “kisebb” kerékpártúránk Banderral. Pénteken munka után levonatoztunk Pécsre, onnan áttekertünk Harkányba, ahol megszálltunk. Másnap hajnalban nagy vágtába kezdtünk, átszeltük Horvátországot, reggel 10-kor már Boszniában ültünk a vonaton, irány Szarajevó! Majd bevettük Montenegrót is, a gyönyörű hegyeivel és kanyonjaival. Albánia sem állított meg minket. Macedónia után jött Görögország, fel az Olimposzra, majd tovább Evia szigetén át Athénba. Ha valaki indulás előtt elmesélte volna, mi minden fog történni velünk, a felét se hittem volna el… Na de ezért is indul útnak a magunkfajta.
Készítettünk egy kis zenés slideshow-t is kedvcsinálónak az útleíráshoz:




Ha ezek után érdekelnek az út részletei is, látogass el ide, ahol egy fényképekkel, és térképekkel színesített útleírást találhatsz az egész útról.

Két keréken a Balaton körül

Lassan véget ér a bringás szezon, de a bátrabbak talán még kerékpárra pattannak novemberben is. Laci barátommal, aki operatőr, idén februárban döntöttünk úgy, hogy nyáron körbe tekerjük a Balatont és forgatunk egy mozit arról, hogy mit érdemes megnézni, hova érdemes betérni. Budapestről indultunk. Az első érdekes „élményünket” a MÁV szolgáltatta. Két személy részére ugyanis többe kerül a Budapest Balatonakarattya út vonattal, mint autóval. A világ jobbik felén a bringa szállításért nem is kérnek külön díjat, nálunk igen. Az útról csak néhány élményt szeretnék megosztani veletek, mert az interneten korábban már megjelent sorozat kibővített változatát már elkészítettük, és aki gondolja, a www.bringato.hu oldalon megrendelheti a BringaTó című dupla DVD-t. Egyébként hamarosan sok bringás videót helyezünk el a honlapunkon.
A DVD-k nem csak a bringázásról szólnak, hanem amolyan kulturális, történelmi és gasztronómiai mozik. De a kerékpározásra visszatérve. Elindultunk hát az északi parton. Almádinál azt láttuk, hogy egy egyirányú utcába vezették be a „bringautat” – szembe az autós forgalommal. Két vagy három fekvőrendőr színesíti a kerékpárosok életét. Igazából nem értem, még akkor sem, ha állítólag a KRESZ szerint egyirányú utcába, a forgalommal szembe is bevezethető a bicikliút. Balatonfüred és Tihany között vak és gyengén látó fiatalokkal találkoztunk. Visszatekertünk velük Füredre, mert érdekelt, hogy hogyan merik bevállalni a tekerést. Tandem bringákon mennek. Elöl egy tanár, aztán jön a többi bringás, akiket hangokkal irányítanak. A tandem első nyergében ül az, aki a 100 százalékból úgy 20-at lát, hátul, aki vak vagy mondjuk 10 százalékot. 60 kilométert tekertek le egy nap alatt! Nagyon boldogok voltak. Azt hiszem, mindenki tanulhat tőlük. Idén nyáron akartunk egy jótékonysági tekerést, azért hogy újabb tandemeket vásárolhassunk nekik, mert nincs elég bringájuk. Sajnos ez nem jött össze, de jövő nyáron összehozzuk és már most szólok, hogy velük együtt tekerjük körbe a Balatont.
Ha már körbe bringázzátok a tavat, akkor néhány tipp, hogy szerintem mit ne hagyjatok ki. Tihanyban a Belső tó környékét. Tihany után az egyik kedvenc helyem a Sajkodi öböl. Nyáron nagyon jó a strandja és nyugodt rész. Aztán tovább tekerve baloldalt találjátok a citromost. Az előző rendszerben az elvtársak úgy döntöttek, hogy citromot termelnek, mert olyan mediterrán hangulatú kis öböl ez a sajkodi. A dolog ugye nekik sem jött össze.
Badacsonyban katasztrofális a bringaút, de ha valaki valami finomat akar enni, akkor Szeremley Huba szürkemarha borjúból készített ételeit kell megkóstolnia. Nem olcsó és fel kell érte tekerni a hegyre, de megéri! Szigligetre is csak főútvonalon tudtok felbringázni, de ez a település még nyáron is a nyugalom szigete. Régi klasszikus, ám felújított parasztházakban szállhattok meg.  Keszthelyen, ha letértek a tó partján kialakított bringaútról, akkor irány a belváros, ahol nyílt egy új múzeum, az emeleten vasútmodellek vannak. Digitális, számítógépes automatizált programvezérlésű terepasztal, amit a gyerkőcök biztosan nagyon élveznek majd. A múzeum bringatárolója nyáron gyakorlatilag használhatatlan volt és legalább 100 méterre a kerítésen kívül helyezték el, nem a bejáratnál. Fonyódra érve tekerjetek fel a hegyre. A mi jelszavunk is az volt, hogy a bringaút azért van, hogy letérjünk róla. Gyönyörű szép a századfordulón épült villasor, párat már fel is újítottak. Aztán tovább haladva jön az én nagy kedvencem: Balatonlelle. No nem az alsó, parti része, hanem a tőle pár kilométer kitérő után elérhető lellei Kis-hegy. A központban tudtok letérni, az autópálya felé kell haladni, majd átkelve azon jön egy kis hegymenet. Nem is kicsi! Felérve csodaszép panoráma fogad – Badacsony és a Balaton az ember lába alatt terül el. A hegytetőn pedig van egy gyönyörű kis kápolna. Sajnos a mellette lévő Majthényi présház, ami vendéglő is, csak szezonálisan van nyitva. De valamivel lejjebb megkóstolhatjátok Konyári János borait. Kitűnő nedűk! Balatonszemesen szemben a pályaudvarral, közvetlenül a bringaút mellett egy jó kolbászt lehet enni, aztán jön egy kis tekerés lapos vidéken, egészen a balatonvilágosi emelkedőig. Ha elfáradtatok valóban megszállhattok a siófoki wellness szállók valamelyikében, ahogyan azt Arpesz írta egy másik bejegyzésben. Egyébként 4-5 napos túrát tervezzetek, de ha valaki bírja, akár egy nap alatt is le lehet tekerni a 220 kilométeres kört vagy egy hétvégén. A kis kört, amiről Arpesz írt, mi nyaranta havonta legalább kétszer letekerjük a barátaimmal. Egynapos túra. Jött már velünk néhány kezdő bringás is, ők jobban elfáradtak, de azért kibírták a menetet.
Még valami. A bringás sorozatunkat folytatjuk. Az origon és a videómegosztó oldalán, a www.videa.hu-n hétfőn láthatjátok a BringaBor című sorozatunk következő részét. Most ősszel, szüreti időben Bolytól – Villányon át – egészen Siklósig tekertünk. Jövő tavasszal folytatjuk majd a túrákat és reményeink szerint egyre több bringás mozit helyezünk el a honlapunkon.  Jó szórakozást!

BringaTó

Balaton keleti öböl kerülés kerékpáron

A hétvégén nagy céges összejövetel volt Siófokon. Több száz kolléga, délelőtt workshopok, brainstorming, meg ami kell… Kerékpárral a fél Balaton körül! Remek Elekes kolléga fejéből pattant ki az ötlet, hogy kéne egyet tekerni a délutáni szabadfoglalkozások alatt. Szólt BanziG kollégának, aki szólt nekem, hogy márpedig nyeregre kéne pattanni. Egy percig gondolkodtam, majd megállapítottam, hogy ez remek ötlet, menjünk! Így állt össze a háromfős kis teamünk a vállalkozásra. Csütörtök reggel szakadó esőben betekertem a munkahelyemre, hátamon az egész hétvégényi cuccal (szombat-vasárnap még kéktúráztunk is), csak hogy nálam legyen majd a kerékpárom péntek délután, amikor is esedékes a kiskarika a Balaton kisebbik, keleti öble körül. Bőrig áztam pest utcáin az esőben, de megérte.


2 óra magasságában indultunk Siófokról. Nem tartott el 5 kilométerig, mikor rögtön meg is álltunk a Sóstói strandnál egy kicsit szusszanni. Ekkor egy kicsit meg is ijedtem, mi lesz így velünk ma még, ha máris pihenőt fújunk, de egy frissítő után már hajtottunk is tovább. Itt el kell mondanom, hogy ezúttal egy olyan paripát hajtottam, amit eddig ekkora úton még soha. Egy Puch Astro Daimler országúti csodát. 8000 Forintért vettem néhány éve a neten, és most érett meg az idő, hogy felújítsam. Pontosabban egy barátom segített, beleöltem újabb kemény 10 ezer pénzt, így a kerékpár új bandázst, és fékkarokat kapott a kormányon, új bovdeneket, és új féktesteket. Valamint szintén a jóbaráttól – köszönet riz – kölcsönbe kaptam kipróbálásra egy pár spd pedált és cipőt. Hát mit mondjak… Egy álom ez a kerékpár, repül az út felett! A balatonvilágosi kaptatón úgy száguldottam felfelé, mintha drótkötélen húztak volna. Fent aztán a ligetes, parkos rész a gyönyörű panorámával a Balatonra igazi jutalom volt. Elek és BanziG igazi társak voltak az örömmámorban – mindnyájan nagyon élveztük a túrát, csak úgy ettük a finom kilométereket.
Kenese után jött a nagy kedvenc erdős rész, olyan hamar Fűzfőn találtuk magunkat, hogy  a nagy ijedtségben gyorsan meg is álltunk egy újabb rövid pihenőre. Amitől aztán csak újabb lendületet kaptunk, nem is álltunk meg nagyon Tihany előtt, csak egyszer Almádinál egy fotóra, majd még egyszer egy csapat balatoni szürkemarhát fényképezni. Mire a félszigethez értünk, már javában szürkült. A dilemmánk az volt, hogy megpróbáljuk-e elérni az utolsó előtti kompot, vagy inkább tekerjünk fel az apátsághoz, és kockáztassuk meg az utolsó kompot. Ez utóbbi mellett döntöttünk, és nem bántuk meg. A kaptató a dombtetőre kemény volt, bár én ezt kifejezetten élveztem, a kisujj vastag kerekeken most is tiszta élvezet volt a tekerés, és még a sebességek sem fogytak el, bár azért a combomon éreztem, hogy ez most nem babapiskóta. Mire felértem és újra levegőt tudtam venni, BanziG már mellettem is volt. Elekre gyanúsan sokat kellett várni, aztán mikor megjött, egyből láttuk, miért: felhagyott a meredeken a tekeréssel, tolta a bringát. Hiába, ehhez már tényleg elvetemültnek kell lenni kicsit. :) Fent az apátság mellől gyönyörű volt a kilátás, tulajdonképpen a fél Balatont láttuk, amit épp most kerültünk meg. (tovább…)