‘dunakanyar’ címkével ellátott bejegyzések

Kétnapos Élmény-Kerékpártúra a Dunakanyarban

Hétvégén kerékpároztunk a Dunakanyarban. Bander volt az ötletgazda, egy jó kis élménytúrát talált ki, és körbeküldte rengeteg barátunknak a programajánlót, így szombat délelőtt egész szép kis társaság gyűlt össze a Batthyány téren: Laura, Évi, Zsófi, Gergő, Nándi, Balázs, Ádám, Bander, és én. Zsuszi Óbudán csapódott a bandához, így folytattuk az utunk észak felé, át a római parton, ami után rögtön meg is kellett állnunk kicsit, mert nagyon húzta a bringás táskámat az egyik sör, így az épülő M0-ás északi híd látványában elkortyoltunk négyen-öten egy még épp jéghideg sört, hogy aztán még vidámabban folytathassuk az utat.
A Lupai-tavak felé vettük az irányt, egy igen dekoratív pihenőhelyen álltunk meg szusszani, és vizet vételezni, valamint kollektívan elpusztítani Gergő 5l-es söröshordójának tartalmát, amiből igaz, hogy már csak 3l-t hagyott a társaságunkra, de azért így is nagyon szép volt tőle. Önzetlenül segítettünk kiüríteni a hordót, így már nem kell továbbcipelnie Gergőnek. Persze becsiccsenteni sem sikerült, ami nem is baj, mert nem ez volt a cél. Sokan voltunk a maláta-szörpre, és azonnal vérré vált bennünk az arany nedű. Közben még egy arra tévedt kerékpáros leányzó első kerekét is felpumpálták a hős srácok. Aztán találkoztunk holland nyugdíjas kerékpárosokkal, akik immár második nyáron voltak úton, és az idei úti cél Budapest volt. Szép, mi meg még épp szinte el sem indultunk. Ám Szentendréig újabb kalandok vártak ránk, szűk erdei ösvényen bujkáltunk át a kerékpárokkal, hogy aztán a város határában lyukadjunk ki. Itt betértünk egy közértbe szalonnát, és virslit vásárolni az esti tábortűzhöz, majd hajtottunk tovább. Ráálltunk a 11-es útra, öröm volt nézni a szép hosszú kígyót, eddigre már igen kezdett kerekedni a hangulat, és Marci is csatlakozott hozzánk, aki ki tudja merre kóborolt eddig. Megálltunk egy szimpatikus vendéglőnél, letámasztottuk a bringákat a kerítésnek, és mindenkinek kértünk valamit inni, nehogy kiszáradjunk. Jó hangulatban beszélgetett a társaság egy asztalnál, de volt, aki még nem heverte ki a tegnap estét, és a táskáját párnaként használva, ledőlt szunyálni egy padra. Konkrétan Ádám volt az, rá nem jellemző, de most idő előtt megfáradt, ráadásul egyéb programja is volt még délutánra, estére meg randi volt esedékes, így itt fájdalmas búcsút vettünk örökhajtányos barátunktól.
Folytattunk utunkat tovább a Dunakanyar felé. Fölkanyarodtunk a Szentendrei szigetre, ahol Kisoroszit vettük be célpontnak. Irány fel a spiccre! Micsoda tekerés volt, végig azon az egyenes, napsütötte úton… Csodás volt! Méghozzá ekkora csordában, nem győztem eleget fényképezni a rengeteg kerékpárost, öröm volt nézni, ahogy elfoglaljuk az egész utat. Persze, ha autó jött, villámgyorsan libasorba fejlődtünk. Banderral egyszer csak gondoltunk egyet, és irdatlan nagy vágtába kezdtünk, valahol kevéssel 50km/h alatt volt a vége, persze ő nyomta elől az országútival, én a traktor mountain bike-ommal csak a szélárnyékát élvezhettem, és ahogy újra sikerült végre rendesen, nem csak a fülemen levegőt vennem az őrület végén, láttam, hogy Nándi is velünk tartott a hajrában. Úgy kellett visszafordulni a többiekért. (tovább…)