‘balaton’ címkével ellátott bejegyzések

Két keréken a Balaton körül

Lassan véget ér a bringás szezon, de a bátrabbak talán még kerékpárra pattannak novemberben is. Laci barátommal, aki operatőr, idén februárban döntöttünk úgy, hogy nyáron körbe tekerjük a Balatont és forgatunk egy mozit arról, hogy mit érdemes megnézni, hova érdemes betérni. Budapestről indultunk. Az első érdekes „élményünket” a MÁV szolgáltatta. Két személy részére ugyanis többe kerül a Budapest Balatonakarattya út vonattal, mint autóval. A világ jobbik felén a bringa szállításért nem is kérnek külön díjat, nálunk igen. Az útról csak néhány élményt szeretnék megosztani veletek, mert az interneten korábban már megjelent sorozat kibővített változatát már elkészítettük, és aki gondolja, a www.bringato.hu oldalon megrendelheti a BringaTó című dupla DVD-t. Egyébként hamarosan sok bringás videót helyezünk el a honlapunkon.
A DVD-k nem csak a bringázásról szólnak, hanem amolyan kulturális, történelmi és gasztronómiai mozik. De a kerékpározásra visszatérve. Elindultunk hát az északi parton. Almádinál azt láttuk, hogy egy egyirányú utcába vezették be a „bringautat” – szembe az autós forgalommal. Két vagy három fekvőrendőr színesíti a kerékpárosok életét. Igazából nem értem, még akkor sem, ha állítólag a KRESZ szerint egyirányú utcába, a forgalommal szembe is bevezethető a bicikliút. Balatonfüred és Tihany között vak és gyengén látó fiatalokkal találkoztunk. Visszatekertünk velük Füredre, mert érdekelt, hogy hogyan merik bevállalni a tekerést. Tandem bringákon mennek. Elöl egy tanár, aztán jön a többi bringás, akiket hangokkal irányítanak. A tandem első nyergében ül az, aki a 100 százalékból úgy 20-at lát, hátul, aki vak vagy mondjuk 10 százalékot. 60 kilométert tekertek le egy nap alatt! Nagyon boldogok voltak. Azt hiszem, mindenki tanulhat tőlük. Idén nyáron akartunk egy jótékonysági tekerést, azért hogy újabb tandemeket vásárolhassunk nekik, mert nincs elég bringájuk. Sajnos ez nem jött össze, de jövő nyáron összehozzuk és már most szólok, hogy velük együtt tekerjük körbe a Balatont.
Ha már körbe bringázzátok a tavat, akkor néhány tipp, hogy szerintem mit ne hagyjatok ki. Tihanyban a Belső tó környékét. Tihany után az egyik kedvenc helyem a Sajkodi öböl. Nyáron nagyon jó a strandja és nyugodt rész. Aztán tovább tekerve baloldalt találjátok a citromost. Az előző rendszerben az elvtársak úgy döntöttek, hogy citromot termelnek, mert olyan mediterrán hangulatú kis öböl ez a sajkodi. A dolog ugye nekik sem jött össze.
Badacsonyban katasztrofális a bringaút, de ha valaki valami finomat akar enni, akkor Szeremley Huba szürkemarha borjúból készített ételeit kell megkóstolnia. Nem olcsó és fel kell érte tekerni a hegyre, de megéri! Szigligetre is csak főútvonalon tudtok felbringázni, de ez a település még nyáron is a nyugalom szigete. Régi klasszikus, ám felújított parasztházakban szállhattok meg.  Keszthelyen, ha letértek a tó partján kialakított bringaútról, akkor irány a belváros, ahol nyílt egy új múzeum, az emeleten vasútmodellek vannak. Digitális, számítógépes automatizált programvezérlésű terepasztal, amit a gyerkőcök biztosan nagyon élveznek majd. A múzeum bringatárolója nyáron gyakorlatilag használhatatlan volt és legalább 100 méterre a kerítésen kívül helyezték el, nem a bejáratnál. Fonyódra érve tekerjetek fel a hegyre. A mi jelszavunk is az volt, hogy a bringaút azért van, hogy letérjünk róla. Gyönyörű szép a századfordulón épült villasor, párat már fel is újítottak. Aztán tovább haladva jön az én nagy kedvencem: Balatonlelle. No nem az alsó, parti része, hanem a tőle pár kilométer kitérő után elérhető lellei Kis-hegy. A központban tudtok letérni, az autópálya felé kell haladni, majd átkelve azon jön egy kis hegymenet. Nem is kicsi! Felérve csodaszép panoráma fogad – Badacsony és a Balaton az ember lába alatt terül el. A hegytetőn pedig van egy gyönyörű kis kápolna. Sajnos a mellette lévő Majthényi présház, ami vendéglő is, csak szezonálisan van nyitva. De valamivel lejjebb megkóstolhatjátok Konyári János borait. Kitűnő nedűk! Balatonszemesen szemben a pályaudvarral, közvetlenül a bringaút mellett egy jó kolbászt lehet enni, aztán jön egy kis tekerés lapos vidéken, egészen a balatonvilágosi emelkedőig. Ha elfáradtatok valóban megszállhattok a siófoki wellness szállók valamelyikében, ahogyan azt Arpesz írta egy másik bejegyzésben. Egyébként 4-5 napos túrát tervezzetek, de ha valaki bírja, akár egy nap alatt is le lehet tekerni a 220 kilométeres kört vagy egy hétvégén. A kis kört, amiről Arpesz írt, mi nyaranta havonta legalább kétszer letekerjük a barátaimmal. Egynapos túra. Jött már velünk néhány kezdő bringás is, ők jobban elfáradtak, de azért kibírták a menetet.
Még valami. A bringás sorozatunkat folytatjuk. Az origon és a videómegosztó oldalán, a www.videa.hu-n hétfőn láthatjátok a BringaBor című sorozatunk következő részét. Most ősszel, szüreti időben Bolytól – Villányon át – egészen Siklósig tekertünk. Jövő tavasszal folytatjuk majd a túrákat és reményeink szerint egyre több bringás mozit helyezünk el a honlapunkon.  Jó szórakozást!

BringaTó

Balaton keleti öböl kerülés kerékpáron

A hétvégén nagy céges összejövetel volt Siófokon. Több száz kolléga, délelőtt workshopok, brainstorming, meg ami kell… Kerékpárral a fél Balaton körül! Remek Elekes kolléga fejéből pattant ki az ötlet, hogy kéne egyet tekerni a délutáni szabadfoglalkozások alatt. Szólt BanziG kollégának, aki szólt nekem, hogy márpedig nyeregre kéne pattanni. Egy percig gondolkodtam, majd megállapítottam, hogy ez remek ötlet, menjünk! Így állt össze a háromfős kis teamünk a vállalkozásra. Csütörtök reggel szakadó esőben betekertem a munkahelyemre, hátamon az egész hétvégényi cuccal (szombat-vasárnap még kéktúráztunk is), csak hogy nálam legyen majd a kerékpárom péntek délután, amikor is esedékes a kiskarika a Balaton kisebbik, keleti öble körül. Bőrig áztam pest utcáin az esőben, de megérte.


2 óra magasságában indultunk Siófokról. Nem tartott el 5 kilométerig, mikor rögtön meg is álltunk a Sóstói strandnál egy kicsit szusszanni. Ekkor egy kicsit meg is ijedtem, mi lesz így velünk ma még, ha máris pihenőt fújunk, de egy frissítő után már hajtottunk is tovább. Itt el kell mondanom, hogy ezúttal egy olyan paripát hajtottam, amit eddig ekkora úton még soha. Egy Puch Astro Daimler országúti csodát. 8000 Forintért vettem néhány éve a neten, és most érett meg az idő, hogy felújítsam. Pontosabban egy barátom segített, beleöltem újabb kemény 10 ezer pénzt, így a kerékpár új bandázst, és fékkarokat kapott a kormányon, új bovdeneket, és új féktesteket. Valamint szintén a jóbaráttól – köszönet riz – kölcsönbe kaptam kipróbálásra egy pár spd pedált és cipőt. Hát mit mondjak… Egy álom ez a kerékpár, repül az út felett! A balatonvilágosi kaptatón úgy száguldottam felfelé, mintha drótkötélen húztak volna. Fent aztán a ligetes, parkos rész a gyönyörű panorámával a Balatonra igazi jutalom volt. Elek és BanziG igazi társak voltak az örömmámorban – mindnyájan nagyon élveztük a túrát, csak úgy ettük a finom kilométereket.
Kenese után jött a nagy kedvenc erdős rész, olyan hamar Fűzfőn találtuk magunkat, hogy  a nagy ijedtségben gyorsan meg is álltunk egy újabb rövid pihenőre. Amitől aztán csak újabb lendületet kaptunk, nem is álltunk meg nagyon Tihany előtt, csak egyszer Almádinál egy fotóra, majd még egyszer egy csapat balatoni szürkemarhát fényképezni. Mire a félszigethez értünk, már javában szürkült. A dilemmánk az volt, hogy megpróbáljuk-e elérni az utolsó előtti kompot, vagy inkább tekerjünk fel az apátsághoz, és kockáztassuk meg az utolsó kompot. Ez utóbbi mellett döntöttünk, és nem bántuk meg. A kaptató a dombtetőre kemény volt, bár én ezt kifejezetten élveztem, a kisujj vastag kerekeken most is tiszta élvezet volt a tekerés, és még a sebességek sem fogytak el, bár azért a combomon éreztem, hogy ez most nem babapiskóta. Mire felértem és újra levegőt tudtam venni, BanziG már mellettem is volt. Elekre gyanúsan sokat kellett várni, aztán mikor megjött, egyből láttuk, miért: felhagyott a meredeken a tekeréssel, tolta a bringát. Hiába, ehhez már tényleg elvetemültnek kell lenni kicsit. :) Fent az apátság mellől gyönyörű volt a kilátás, tulajdonképpen a fél Balatont láttuk, amit épp most kerültünk meg. (tovább…)

Gyertek Balaton-átúszni!

Idén ezen a héten szombaton lesz a Balaton-átúszás! Én még nem indultam, de egyik barátom felhívta rá a figyelmemet. Azóta csak ez jár a fejemben, utánanéztem:

A táv 5200 méter, a start Révfülöpön van, és Balatonboglárra kell átúsznunk. Jelentkezni 7-től 13:30-ig lehet, rajtolni 8-tól 14 óráig. A nevezési díj 3800 Forint, de minden részletet megtaláltok a Balaton-átúszás honlapján.

Én még egy kicsit sérült vagyok a bokámmal, ezért felhívtam a bátyám barátnőjét, aki gyógytornász, és aki már teljesítette az átúszást. Azt mondta, ilyen sérülésekre külön ajánlani szokták az vizet, ettől aztán megnyugodtam teljesen. De ami mégjobb, hogy szolgált felém még néhány hasznos tanáccsal az átúszással kapcsolatban is, amiket most megosztok Veletek:

- Rajtoljunk az elején, mert akkor még nincs annyira felkavarva a víz, nem jó iszapot nyelni.

- Idén hideg lesz a víz, és a hideg vízben gyorsabban lemerevednek, begörcsölnek az izmok, ezért alaposan melegítsünk be, és jó vastagon kenjük be magunkat valami jó kis zsíros sportkrémmel (bálnazsírral!).

- Ha süt a nap, vegyünk fel úszósapkát napszúrás ellen. Ezt lehet, hogy akkor is érdemes megfogadni, ha a rajtnál még borús az idő, hiszen nem két perc, és nem két kilométer átúszni a Balatont, lehet, hogy a déli parton már sütni fog a nap.

- Ha a mezőny javával rajtolunk, készüljünk rá, hogy a célban, Balatonbogláron nagy tömeg lesz a frissítőknél, ilyenkor jó, ha egy ismerős vár minket valami üditővel, vagy egy győzelmi sörrel, infúzióval, oxigénsátorral… :)

- Soha ne adjuk fel!!! :)

- aki tud még hasznos tippeket az útúszáshoz, írja meg Hozzászólásban!

A legtöbb, amit úsztam eddig életemben az 3 kilométer volt, de kilométerenként megálltam pihenni, szaunázni, és 50 méterenként fordultam az uszodában. Nem tudom, mit fog szólni a testem 5200 méter úszáshoz a Balaton vizében, mindenestre most befejezem az írást, és a vacsorát, majd felkeresek egy uszodát, ahol maradok zárásig.

Szóval gyertek el Ti is Balaton-átúszni, biztosan jó buli lesz, és örök élmény!

Végezetül még egy kis motiváció: van, aki képes rá hosszában is!

Vértes – Bakony – Balaton kerékpártúra

Örül a lelkem, mert újra élménybeszámolót írhatok! :) Merthogy múlthéten újra kerékpártúrázni voltunk. Nemondkianevem [örökhajtány, riz] Ádámmal, csütörtök-pénteken. Bizony, szabit vettem ki! De úgy érzem, megérte. :) Az útvonaltervet is csak úgy futtában dobtam össze, leszállunk a vonatról Szárligeten, erdészeti utakon átvágunk a Vértesen, majd Móron kötünk ki, ahonnan tovább hajtunk nyugat felé Zircnek. Itt sikerült szállást találnom, Zirc-Akliban. Másnap tovább neki a Bakonynak, Bakonybél után lecsorgás a Gerence-patak völgyében, majd Pápa. Devecser, Tapolca, Révfülöp – végállomás. Ez volt a terv, aminek aztán a vége kicsit változott, na de kezdjük az elején. :)




Előző este már átmentem Ádámhoz a belvárosba, tartottunk egy kis összejövetelt a lányokkal, de azért sikerült viszonylag emberi időbe (és viszonylag józanon) nyugovóra térni. Ádra jellemzőbb a fixizmus, vagyis az örökhajtány kerékpár, azonban előző gyermelyi kiruccanásából tanulva ismét a váltós országútit válaszotta. Én persze mi mással, a jó öreg (3 éves) Caprine Cherokee-mal nyomultam, 26-os monti kerekekkel. Reggel átgurultunk a Délibe, ezúttal nem próbáltak az életünkre törni az autósok a Petőfi hídon. Meglepetten tapasztaltam, hogy már Győr felé is kis piros 21-edik századi vonatok járnak. Egy biztonsági övvel a vonat oldalához kötöttük a bringákat, és helyet foglaltunk. A vonat nem indul… Jó 20 perc késéssel végre kigurultunk a pályaudvarról, mikor megszólal a telefonom.
A projman az, mindenfélét kérdez a munkáról, Ádám már csúnyán néz, mire végre letesszük, és igaza van. Kikapcsolom a telót, jogunkban áll szabadságunk alatt az ország olyan szegleteibe kerékpározni ahol „sajnos” egyáltalán nincs térerő. Sőt, a telefon akkumulátorának is jogában áll lemerülni! :) Nekünk pedig kötelezően jól kell éreznünk magunkat, hét ágra süt a nap, és szabadok vagyunk.

Szárligetről sikerült elvétenem a helyes kivezető utat, így tettünk egy kis kitérőt a 100-ason, amit annyira nem is bántunk utólag, kipörgettük kicsit magunkat. Előztetek már kombájngépet 30-al fölfelében, enyhe szembeszélben? Tudom, autóval ez abszolút nem nagy bravúr, de bringával az! :) A főútról egyenest a természet lágy ölébe tértünk le egy erdészeti útra. Könnyedén kerültük ki az út elején a sorompót, ami számunkra azt jelentette, hogy gyakorlatilag miénk, és szinte csak a miénk az egész út. És a Vértes Tavasszal! Ez igazi örömszakasz volt, éppen csak Ádámnak jött volna jól néhol egy kicsit jobb útminőség, amúgy makulátlan úton, és tájon kerekeztünk. Néhol kedvem lett volna leszállni a drótmadárról, és csak úgy belerohanni az erdőbe, vágtatni a már zöldellő, de még nem túl magas aljnövényzet felett, suhanni a fák között. Persze épp így sem volt rossz a keskeny aszfaltcsíkon száguldani egymás mellett. A kelleténél sikerült eggyel kevesebbszer rápillantanom a térképre, így Vérteskozmát sajnos elvétettük, egyszer csak véget ért az aszfaltozott út. Ádámban ekkor pozitívan csalódtam, ahelyett, hogy káromkodásban tört volna ki, elkezdte rakni neki a földúton. Alig tudtam utolérni. Egy nyiladékon haladtunk, átbuktunk néhány apró gerincen, majd végre kilyukadtunk ott ahol ki kellett, hogy lyukadjunk előbb vagy utóbb, a Csákvár – Oroszlány országútra. Kőhányáspusztán vizet vételeztünk, és megettük az utolsó túlélőszendvicseinket, majd hamarosan újra egy erdészeti úton találtuk magunkat.

Hasonlóan gyönyörű úton nyomtuk tovább, aminek a végén Pusztavám határába érkeztünk meg. Előtte azonban keveregtünk kicsit a sok út kavalkádjában, még a Rába Járműipari Alkatrészgyártó üzemet is sikerült megcsodálnunk, míg végül beálltunk irányba Mór felé. Naná, hogy itt is telepített Árpika routert az okmányirodában, vagy a rendőrségen, már nem is emlékszik. Arra viszont igen, hogy van itt egy szép templom, és most végre akad alkalmam lefényképezni is. (tovább…)

4. Balaton Maraton – Szezonzáró futás ha esik, ha fúj!

Kollégák beszéltek rá, hogy nekem is itt a helyem ezen a „maratonon”, rögtön rábólintottam, aztán gyorsan el is felejtettem az egészet, hogy akkor majd novemberben visszatérünk rá. Pár hete még azt se tudtam, hogyan vannak a távok, csak annyit, hogy nem egyben kell lefutnunk a 42km-t, ezzel meg is nyugodtam. :) Aztán, ahogy teltek a hetek érdeklődni kezdtem, hogyan is lesz ez a bizonyos BSI évadzáró futás a Balatonnál, megkerüljük váltóban a Balatont, vagy mi?! A verseny Siófokon lesz, szombaton az első rajt 10:30-kor, itt 14 km a táv, majd délután fél 4-kor van a második rajt, ekkor már csak 7 km-t futunk. Vagy ahogy a már jól megszokott, kedvenc szpíkerünk, Péter Attila mondja: 2/6-od maraton, 1/6-od maraton, majd végül, vasárnap 11-től 3/6-od maraton, azaz 21 km, így jön ki a teljes maratoni táv, a 42 km, vagy ha egészen pontosak akarunk lenni 42,195 km. :)
Eljött a hétvége, pénteken meló után utaztunk le, Szabó Árpád kollégám már a munkahely előtt várt, felvettük a barátnőket, Livit, és Violát a városban, és már útban is voltunk Siófok felé. A BCN üdülőben volt a szállásunk egy nagyon frankó 2 emeletes házban Siófok. Ez azért vicces, mert 1 éve még konkurenciánk volt a BCN, de azóta már az egyesülés felé evezünk, így még a nevezési díjamat is kifizették. Reméljük ez később is így lesz a nagy új cégnél! ;) Na, de térjünk vissza a versenyhez. A péntek további pihenéssel telt, bevásároltunk a helyi hipermarketben, aztán este megérkeztek Norbiék is: Norbi, a barátnője Szilvi, Zoli, és barátnője Nóri. Reggel aztán újra összeverődött ez a társaság, és átautóztunk ahhoz a bizonyos Hotel Aranyparthoz, a verseny helyszínéhez. Péter Attila már nyomja a szokásos vakert: „Aki egy órát szeretne melegíteni, az már elkésett elkezdeni”, vagy: „Néhány futó rongálja a szállodát, megpróbálják betolni a Balatonba!”, persze csak a vádlinkat nyújtottuk. Az időjárás nem volt túl bíztató, 1-2 fok, még a hó is szállingózik. Magyarul gempa hideg van! Nem baj, anno edzettünk fagyban is, még örültünk is neki, hogy nincsen sár – mert megfagyott. Aztán rajt előtt még betértünk egy házba közvetlenül a rajt mellett, amit egy az egyben kibéreltek „A Fórumosok”! Érdekes volt bent lenni kicsit köztük, ez a társaság úgy verődött össze az internet által, méghozzá a nevükből ítélve, nyílván egy fórumon, írja meg valaki hozzászólásban, ha tudja, melyiken, most nincs türelmem előkeresni – írnom kell. Szóval voltak köztük érdekes arcok, meg az egész légkör érdekes volt. Emberek, akiket összeköt a futás, és ezt az összekötést az internetnek köszönhetik. Volt ott egy bizonyos OJ, aki kijelentette, hogy most csak kocog, azaz 3:40-es tempóban fog futni. Aha, jó, akkor nem futunk együtt, az nekem gyilkos, jó ha ezer métert bírnám. Persze a társaság vegyes volt, nem csak ilyen „kocogókból” állt, a lényeg a móka volt, legtöbben mikulás sapkában, és piros felsőben tolták, de volt aki szarvasnak öltözött. Na mindegy, a lényeg, hogy egy jó bandának tűntek, látszott hogy a futásért, és a buliért vannak itt, Péter Attila is jól ismerte már őket, be is mondta a hangosba, hogy 2-kor Fórumosok fürdése a Balatonban, aki akar csatlakozzon. Azt mondták, tavaly 15 fok volt, akkor fürödtek, de idén… Hááát, mondjuk kinézem belőlük. Na, de most már térjünk rá tényleg a futásra.
Végül csak eljött a rajt pillanata, az elején a szokásos tülekedés, mígnem aztán pár száz méter után szétoszlik annyira a mezőny, hogy lehet rendesen futni. (tovább…)