London-Sydney bringával – Interjú

Június elején volt szerencsém vendégül látni otthonunkban a két “szimpatikus idiótát”. Henry és Jamie két angol srác, akik a fejükbe vették, hogy elkerekeznek Londonból Sydney-be. Couchsurfing-en találtak rám, én persze – fekvőgipsz ide vagy oda – egyből kaptam az alkalmon és fogadtam őket, nem minden nap találkozhat két ilyen őrülttel az ember.

Balról jobbra: Henry, Árpi(gipszben), és Jamie

Ha már ilyen szerencsés voltam, gondoltam másokra is, és rögtön az első budapesti estéjükön készítettem velük egy interjút:

Röviden mutassátok be magatokat! Hogyan találkoztatok a kerékpártúrázással?
Jamie King: Ez az első nagyobb túrám. Olvastam néhány könyvet, melyek nagyban motiváltak. Ezek közül kiemelném Alastair Humphreys Moods of Future Joys című könyvet, amely nagyon nagy hatással volt rám. Ezelőtt volt már néhány kisebb túrám Wales-be és az angol partokra pár alkalommal, de egyik sem volt ilyen mértékű.

Henry Bydon: Mielőtt rászántam magam erre az útra, semmilyen kerékpártúrát nem tettem még. Elolvastam Alastair Humphreys két könyvét, a Moods of Future Joys és a Thunder and Sunshine-t, amelyek hatalmas mértékben inspiráltak rá, hogy csináljak valami nagyot. Nem akkorát, amekkorát ő, de valami “epikus”-at. Majd találkoztam Jamie-vel, tettünk néhány próbakört, összesen talán 400km-t, aztán májusban elindultunk London-ból…

Mióta ismeritek egymást, és hogyan találkoztatok?
Egy közös barát által találkoztunk. Már bennem volt a menés, de csak abban az esetben akartam útra kelni, ha van útitársam. Aztán egy közös ismerősön keresztül hallottam Jamie-ről. Leültünk párszor dumálni, egyeztettük a terveinket, aztán eldöntöttük, hogy megyünk! Ez kb. egy évvel ezelőtt volt. Egy évig csak terveztünk és pénz gyűjtöttünk az útra.

Londontól Sydney-ig bringával… Elsőre totál őrültségnek hangzik! Mégis, alapjában véve, miért csináljátok?
Azon túl, hogy “Látni a világot!”, talán azért, hogy kiszakadjunk a megszokott hétköznapokból, és megtapasztaljuk a korlátainkat. Megtapasztalni egy más életformát, egyszerű életet élni.

Miért választottátok a kerékpártúrát, miért nem utaztok csak egyszerűen hátizsákkal, vagy autóval?
Alastair Humphreys tehet róla! :) Ahogy ő leírta a kerékpározást, mint utazási formát, az nagyon megragadott. Na és persze olcsó! De ami még fontosabb, hogy a táj része vagy, látod az embereket, nem vagy elválasztva egy üvegfallal mindentől. És amikor csak akarod, letérsz a főútról. (“off the beaten track”) Így el tudunk jutni olyan helyekre, ahová hagyományos turisták nem.

Milyen hosszú lesz az utatok? Térben és időben is kérdem.
Nagyon egyszerű a válasz: 18 hónap és kb. 25000km, de minden majd elválik. Hosszabban: Nincsenek konkrét terveink és határidőink, majd meglátjuk. Valószínű sokkal hosszabb lesz. Nem időre megyünk Sydney-be, nincsenek megkötések, Ultimate Freedom!

A srácok útvonala - A kék a tervezett, a piros az eddig megtett. Ha így folytatják, tényleg több lesz, mint 25000km...

Miért Sydney, miért álltok meg ott? Folytathatnátok tovább keletnek, hiszen onnan már majdnem rövidebb arrafelé visszajutni Londonba…
Jó ha van egy cél, amihez tudjuk tartanunk magunkat. Sydney egy jó választás volt ilyen szempontból, mert a világ másik vége, szó szerint. De könnyen megtörténhet, hogy folytatjuk, ezt majd ott meglátjuk, jó lenne egy Föld körüli utat csinálni.

Hogyan engedhetitek mindezt meg? Úgy értem, hogy van minderre időtök és pénzetek? (Ezt szokták tőlem is a legtöbbször kérdezni)
JK: Egyszerű válasz. 10 hónapig úgy spóroltam, ahogy tudtam, nem költöttem semmire, olcsó ételeket ettem, nem jártam el bulizni. Úgy számolunk, hogy 5 Fontból el tudunk majd lenni naponta, ha egyáltalán nem költünk szállása. Ez kettőnknek 18 hónapra számolva 5000 Font, ennek elégnek kell lennie. Úgy gondolom, hogy ezt bárki megteheti, aki igazán akarja. A nagy dolog az, hogy amikor megvan az elhatározás, megvan a bringa, megvan az útitársad, megvan minden, akkor útra kelsz! Ha megvan a motivációd, a pénz nem lehet gond. Ha van munkád, csak változtatnod kell az életmódodon, hogy félre tudj tenni, és előbb utóbb összejön az induláshoz az összeg.

Mi volt a legnagyobb kaland, legnagyobb őrültség, amit ezelőtt az út előtt tettetek?
HB: Egy évig Sydney-be laktam a suli után. Hazafelé menet 3 hetet csavarogtunk, különböző szigeteken, hegyeken mászkáltunk, a helyiek életét éltük, ez igazán nagyszerű volt. Aztán a másik nagy élmény Iránban volt, találkoztunk néhány barátommal és egy hetet töltöttünk el Teherántól északra a hegyekben, snowboardoztunk, buliztunk a helyiekkel.

JK: Néhány évvel ezelőtt egy pár barátommal vettünk egy leharcolt járgány és elindultunk vele Törökországba. Közben persze megálltunk különböző városokban, ez egy igazi őrült túra volt, messze ez volt a legkalandosabb dolog. Ezidáig!

Mit mondtak a szülők, barátnők (vagy feleségek?), amikor előálltatok otthon az ötlettel, hogy Sydney-be bringáztok?
HB: Feleségem nincs, a barátaim pedig először nem hitték el, mire készülök, azt hitték, hogy viccelek. Hónapokba telt, mire elhitték, hogy nem csak viccről van szó. Azóta támogatnak, és nagyszerű dolognak tartják, amit csinálunk, remélem, hogy egy-két alkalommal meg is látogatnak majd az út során.

JK: Szerencsés vagyok a szüleimmel, a kezdetektől támogattak, sose jöttek ilyenekkel, hogy akkor most mi lesz a karrieremmel. Persze édesanyám nagyon félt, de jól titkolja. Barátnő… Hát, az a helyzet, hogy 6 héttel az indulás előtt találkoztam vele, de akkor már nem volt mit tenni, kész volt a terv, biztos volt, hogy megyünk. Most Budapestre iderepül meglátogatni, tehát lesz pár napunk együtt.

Mivolt a legszebb élményetek, amióta úton vagytok?
JK: A vadkemping, egyértelműen! Minden nap más helyen. Nagy tábortűz, sütögetés, zenélés. Hoztunk magunkkal egy harmonikát és egy Ukulelét (apró 4 húros gitár). Ezeken egyértelműen botrányosan játszunk, de élvezzük. Kiemelném még a helyeket, amiket láttunk, na és persze az embereket, az embereket mindenképp! Mindenki nagyon kedves és segítőkész, és ezt nagyon jó megtapasztalni. Szállást ajánlanak az otthonukban, vagy csak meghívnak egy sörre, az egész csodálatos!

HB: A vadkemping nekem is mindenképpen. Ha mást nem, ezt nagyon várom, hogy a nap végén tábort verjünk, megsüssünk egy csirkét a tábortűznél. Az egész szuper, tudom, ez most viccesen fog hangzani, de ettől egy kicsit alfa-hímnek érzem magam, amit ezelőtt még nem éreztem. Na és persze az emberek, hogy mindenki ilyen kedves és barátságos.

…és a legrosszabb dolog?
HB: 3 napja felkeltünk, az éjjel rengeteget esett. Egy lapos helyen állítottuk fel a sátrat. Amikor kinéztem a hálófülkéből hajnalban, minden cuccunk úszott a vízen.


JK:
A mai reggel. Miután felébredtünk, azt vettük észre, hogy semmi élelmünk, csak két üres szalvéta.
Ja nem, volt még egy rázós élményünk, A Minotaurusz! Miután elhagytuk Belgiumot, azon az estén egy erdőben sátraztunk, és éjjel nagyon furcsa zajok voltak, egész közel a sátorhoz. Egész rémisztő volt, csak lapultunk a sátorban, és kussoltunk. Aztán rájöttünk, hogy kint hagytunk némi kaját a sátor előtt, ami nagy hiba volt. Valószínű egy vaddisznó volt, de Henry szerint inkább egy vérszomjas dinoszaurusz.

Mondjatok néhány szót a bringákról és a felszerelésről! Vannak spéci cuccaitok?
HB: Nem vagyok egy műszaki zseni, ezért egy Thorn Nomad kerékpárt választottam, Rohloff agyváltóval. Ez nem igényel szinte semmi karbantartást. Igaz, nem is tudom, mi folyik odabent az agyban, de tény, hogy végzi a dolgát, és ezt nagyszerűen teszi! Csak 5-10 ezer kilométerenként olajat kell cserélni, és egy életre kiszolgál. Szerintem igazán megéri az árát. Pláne így, hogy használtam vettem aBay-en, táskákkal és csomagtartóval együtt volt 1500 Font. Acélvázas bringa, Ortlieb táskák, a legjobb, amit kívánhat az ember. Laptoptunk nincs, minden este a sátornál egy füzetbe írjuk le címszavakban az aznap este történteket, illetve az aznapi tanulságot. Például az egyik ilyen kedvencünk: mélyre kell túrnod az eperlekvárban, ha egy egész epret szeretnél találni! Vagy: Esős időben jobb ha egy dombtetőn sátrazol!

JK: Az én bringám sokkal egyszerűbb, vettem egyet a legolcsóbb mountain bike acálvázak közül. Ez egy Genesis Altitude 00, egy belépő szintű váz. Ezt felvérteztem a hagyományos váltórendszerrel és tárcsafékekkel. 26-os kerekeink vannak, ami nagyon fontos, hiszen rengeteg helyen csak ilyet kapni. Az acél is ezért fontos, ezt is bárhol meg lehet heggesztettni. Ja és ne felejtsük el a kis gitárt és a harmonikát. Indulás előtt egyáltalán nem tudtam játszani rajta. Ez igazából a búcsúajándék a kollégáimról. Nézzük a táskákat: Az egyik első táska tele ruhákkal, a másikban a konyha. Az egyik hátsótáskában csak kaja, a másikban minden egyéb, szerszámok, könyvek, személyes dolgok stb. Hátul közében egy “Drybag”, amiben a sátor, hálózsák, matrac. Ja és van egy kosár a kormányon, ami jobb híján tépőzárral van a kormányra szerelve. Ez egy igazi “nagymamás” biciklis kosár, de nagyon jól megteszi, bármikor bármit bele lehet hányni, és hatalmas, abszolút király!

A szállást hogyan oldjátok meg?
80-85%-ban vadkempingezünk, amit nagyon szeretünk és ami igazán kalandossá teszi az utunkat. Na és nem utolsó sorban teljesen ingyen van. Couchsurfing-ről csak az indulás előtt hallottunk, aztán kb. egy hete regisztráltunk Ausztriában egy netcafé-ban, rákerestünk a budapesti vendéglátókra, téged dobott ki az első oldal tetején, írtunk neked, és most itt vagyunk. (kell nekem annyit online lógni, azért dobott ki elsőnek :) ) Illetve egyszer aludtunk szállodában is. Jamie ötlete volt, hogy Nancy-ben próbálkozzunk be szállodáknál egy ingyen éjszakára. Nincs mit veszteni alapon, megkérdeztük, nem kaphatnánk-e egy ingyen éjszakát, elmondtuk, hogy hová tartunk és hogy jótékonyságból tekerünk, ami hát, végül is igaz. Az első 6 helyről elhajtottak. Vicces volt, mert egy 5 csillagos szállodánál is próbálkoztunk, persze onnan hajtottak el a leggyorsabban. Végül a 7. szállodában, a recepciós lány rendes volt velünk. Felhívta a főnökét, aki szintén felhívta a főnökét, és végül megszántak minket. Így történt, hogy Nancy-ben ingyen szálltunk meg egy szállodában egy éjszakára. Ez nagyon jó volt, mert akkor már 10 napja nem zuhanyoztunk.

A pénzügyekről vezettek nyílvántartást? Átlagban mennyi költség jut egy főre egy nap és azt mire költitek el?
Valószínűleg már túl vagyunk a túránk legdrágább szakaszán, ami Nyugat-Európa volt. Úgy számoltunk, hogy napi 5-10 Euróból ki kell jönnünk mindenhol. Néha veszünk pár sört, ez még belefér. De ha nem számoljuk a sört, 5 Euróból meg kell, hogy legyen a napi betevő, és ez általában sikerül is. Pedig iszonyat sokat eszünk, egy fél kenyér elfogy minden nap, egy kiadós reggelivel kezdjük a napot, aztán ebéd, és mindeközben pedig annyi sütit eszünk, amennyi csak belénk fér, a napot pedig este egy masszív vacsora zárja. Mindemellett valószínű mind a ketten fogytunk indulás óta. Szóval, ha újra fel akarod fedezni az evés iránti szenvedélyed, ugorj fel a bringádra és irány az út!
(Ezt aláírom, Jamie érkezésük után 7 db sajtos-tejfölös lángost vágott be, nem hittem el!)

Megvan minden tudásotok és szerszámotok a bringákhoz, ha valamit javítani kell majd?
HB: Egyértelműen nincs még meg a tudás, de a szerszámok megvannak… Lássuk csak: a defektjavításhoz megvan minden, valószínű ezt fogjuk a legtöbbet használni. Vannak nálunk tartalék fékpofák és láncok. Törött küllőt még soha nem cseréltem, de van velem egy “használati utasítás” hozzá. Láncot se cseréltem még, de megmutatták, hogyan kell. Nagyjából ennyi, ezekre vagyunk felkészülve.

Mik az elvárásaitok az úttól?
JK: Nehéz ezt megfogalmazni. A legnagyobb talán a kaland, a kitörés a hétköznapi, “normális” életből.. Otthagytam a melót, nincs semmi indítatásom hazamenni, most egy kalandos, élvezetes életet akarok élni. Eddig ez megvan, az út minden várakozásomat felülmúlta már most. Eddig nem bántam meg semmit, vagy ha lennének is ilyen gondoltom, az csak az lehetne, hogy mi a francért nem indultam útnak évekkel ezelőtt. Hogy miért töltöttem ennyi időt gondolkodással, miért nem indultam útnak sokkal korábban.

HB: Szakáll! Szeretnék naaaagy szakállat növeszteni ezen az úton! Komolyra fordítva a szót, hasonlóak az elvárásaim, mint Jamie-nek, élvezni az életet 18 hónapig, megvalósítani egy álmot.

Van-e olyan dolog, amitől tartotok?
HB: Azt nem mondanám, hogy félek tőle, de lövésünk sincs róla, hogy milyen lesz Kína. A másik dolog a kutyák. Egy csomószor olvastuk a neten, hogy ezzel szokott a legnagyobb gondjuk lenni a bringásoknak. Ráadásul be sem vagyunk oltva veszettség ellen, de talán ezt Isztambulban még pótoljuk.

JK: A vállam kiment tavaly júniusban, és elég fájdalmas volt. Ha ez ismét megtörténik valami isten háta mögötti helyen ahol a közelben semmi kórház, Henry-nek kell majd helyretenni.

Mi az a dolog, amit a legjobban hiányoltok az út előtte mindennapi életetekből?
Az emberek! A barátok, a család. Persze nem súlyos a dolog, eddig nem sokat gondoltunk erre, és nem is volt gond ebből. Nem is hiszem, hogy ez nagyon változni fog. Az amit az út ad nekünk, sokszorosan kárpótol mindenért, amit otthon hagytunk.

Mi a legjobb dolog, amit eddig az úttól kaptatok?
JK: Messze a legjobb dolog, amit ez az út adott nekem, az az érzés, hogy csodálatosan el tudod tölteni az időd, utazni tudsz, és mindent meg tudsz tenni amit szeretnél 5 Euróból naponta. Ezalatt az idő alatt boldogabb tudsz lenni, mint Londonban, amikor több száz Fontot elköltesz egy héten, bulizni jársz, stb… Egy ilyen úton 5 Euróból naponta sokkal szebben el tudod tölteni az időd, mint bárhogy ahogy eddig képes voltam rá, vagy gondoltam volna.

Hol tudjuk az utazásotokat követni?
http://www.theblazingsaddles.com, itt minden héten, de legalább kéthetente hírt adunk magunkról. Valamint az ennél kicsit interaktívabb Facebook oldalunkon is.

Köszönöm az interjút és további szép útat kívánok Nektek!

Henry és Jamie híresek lettek, még a Blikk is cikkezett róluk...

Címkék: , , ,

Itt lehet hozzászólni !

9 hozzászólás a(z) “London-Sydney bringával – Interjú” bejegyzésre

  1. [...] csak bloggerként (úgy volt már kettő: Vasemberek Vasparipán: Szeged Peking kerékpárral és London – Sydney bringával). A visszajelzések alapján jól sikerült, és állítólag még a főszerkesztőnek is tetszett. [...]

  2. [...] Henry-re és Jamie-re? Na, ezt a bejegyzést most Henry-nek köszönhetjük, legalábbis azt, hogy legjobb reményeim [...]

  3. [...] az, mire egy óriásvároson keresztülbringázunk. Otthon egyébként így ismerkedtünk meg Henry-vel és Jamie-vel, akiket anno begipszelt lábbal láttam vendégül, és akik Londontól Sydney-ig tekertek. (Uppsz, [...]

  4. [...] itt szálltak meg Isztambulban! Hát mondja valaki, hogy nem kicsi a világ! :) Budapesten nálunk laktak, és itt Isztambulban pedig ezen a helyen! :) Oltári érzés volt ezt átgondolni… Az a két [...]

  5. sasfészek szerint:

    köszönjük az írást Árpesz!

  6. Zoli szerint:

    Hát ez nagyon jó!! :)
    Sok sikert a srácoknak, és köszi a cikket Arpesz!

    Alastair is here? :D Greetings anyway! This topic may infected me as well…I’m thinking about a long-term long-range ride tour for some months :)

    Cheers

  7. Arpesz szerint:

    Hey Alastair, :)

    Nice to know you here! :) What is your next adventure?!?

    Just write in english, it is okay here. Better to not use google translate, it’s not too effective with Hungarian… :) Your comment has sounds like:
    “Thanks for looking after these the cyclists. These very grateful!” :) Anyway, we appreciate your Hungarian! ;)

  8. Köszönjük, hogy a keresett Ezek után a kerékpárosok. Ezek nagyon hálás!

    Budapest egy nagy város!