Kerékpárral a Fertő-tó körül

Szeptember első hétvégjét ismét a kerékpárok nyergében töltöttük, ezúttal a Fertő-tavat vettük célba. A létszám végül csak 6 fős lett, de így is remekül szórakoztunk. Jobbról balra: Balázs, Nándi, Gábor, Márti, Viola, és én (Árpesz – a fotós aki a képen nincs rajta), így verődtünk össze 17:38-ra a Keletibe. Nándi ugyanis ekkor érkezett meg utolsóként, de még épp időben. Ekkora már az első kocsiban voltunk a kerékpárszállító részlegen. Mivel tudtam, hogy szétkapcsolják a kocsikat, megkérdeztem a kalauzt, hogy ugye ez a kocsi véletlenül se Celldömölk felé megy?! Nem, nem, ez Sopronnak! Remek! Erre Nándi közli velem, hogy hazafelé sem lesz egyszerű dolgunk, ugyanis Sopron és Kapuvár között akkor már vágányzár lesz, ami azt jelenti, hogy azon a szakaszon buszok közlekednek, ergo nem utazhatunk ott a kerékpárjainkkal. Szóval nem egyszerű a kerékpártúrázó élete, ha vonattal szeretne odajutni a túra helyszínére. Viszont annál vidámabb! A vonatút hamar elrepült, Viola hozott házilag pattogtatott kukoricát, eldumáltuk az időt, sőt Győrben még egy gyors vásárlás is belefért a közeli teszkóban, amíg a vonat bent állt az állomáson. A leszállásnál már figyelni kellett, úgy sasoltuk Nándi előző évezredből való Nyugat-Magyarország kerékpáros térképéről a megállókat. Petőháza után pár perccel Fertőszentmiklós következett, itt szálltunk le.
Az első esti szállásunk Márti anyukája ismerőseinek a telkére lett szervezve. A vonatút alatt már többször sokkot kaptam, először akkor, amikor megtudtam, hogy bográcsban készült pörkölttel várnak minket, másodszor pedig akkor, amikor Márti telefonon megérdeklődte, hogy ugye szabad úszni az egy hektáros telken lévő halastóban?! Szabad volt!!! :) A telek óriási volt, a szó minden értelmében, a vendéglátóink pedig hatalmas arcok! A házigazdában már volt némi hatóanyag, amikor megérkeztünk, körbevezetett minket a villany, és vezetékes víz nélküli telken, megmutatta hátul a budit, a kis faházat, és töltöttünk még benzint az aggregátorba, nehogy ránk boruljon a nagy sötétség. Volt egy kis faház is a tó partján, felajánlották nekünk, hogy akár aludhatunk is odabent, hogy ne kelljen sátrakat állítani. Ezt rövid hezitálás után elfogadtuk, végül is miért ne? Lehetett már vagy 10 óra, mikor megérkeztünk, de a kis faházban még ekkor is szinte hőség volt. A körbevezetés után nem következhetett más, mint a csobbanás! Méghozzá egy a tó felé nyúló trambulinról! Kérdeztük a házigazdát, hogy milyen még a víz, mire mondta, hogy talán úgy fél méter, ha lehet… Aha, akkor miért van az ugrópalló? Akkor minek kérdeztük, ha úgyis tudjuk. Persze megint én hittem magam a legbátrabbnak, kisétáltam a deszka végére, de ott már nem volt olyan nagy a szám, a többieknek szinte úgy kellett belelökniük a vízbe. Ami ez után jött, az talán még mókásabb volt. A tó ugyanis csurig volt kövérebbnél kövérebb halakkal. Kati néni egy marék kutyakaját dobott a lépcsőnél a vízbe, majd egy perc sem telt el, a halak tucatjával jöttek, és rabolták az eledelt. Gábor közben ült a lépcsőn nyakig a vízben, nézte-nézte a halakat, és nem hitt a szemének. Látnotok kellett volna, ahogy ott ült, és nézte a sok halat! Az úszást követően még nem ért véget a Kánaán, jött a pörkölt! Ami bográcsban készült, a pavilon melletti kemence-grillező-bográcsozó kőtoronyban. A pavilon pedig egy fából ácsolt fedett étkező-bulizó hely volt asztalokkal és padokkal, itt fogyasztottuk el a fejedelmi vacsorát, ami több volt mint bőséges. Mindenki kétszer szedett, de még így is megmaradt kb. az étel harmada. Vacsi után a házigazda még megmutatta hogyan kell kikapcsolni az aggregátort, aztán ők elhagyták a terepet, és ránk zárták a kaput. Mi még iszogattunk egy kicsit, beszélgettünk, majd lassan mi is nyugovóra tértünk a kis faház padlóján a matracokon.
Éjszaka nem sokat takaróztunk, és reggelre aztán végképp melegünk lett a faházban, pedig nyitott ajtónál aludtunk. Hiába, erre a hétvégére meleg rekordokat ígértek. Mire megérkezett a házigazda a terepjárójával, mi már önfeledt kisgyerekek módjára játszottunk a tóban. Felfedeztük a telket, körbesétáltuk a tavat, találtunk a partján egy evezőt, és egy szörfdeszkát, ezekkel marhultunk a vízbe, illetve ugráltunk a trambulinról. Most így nappal már világossá vált, miért mondták nekünk annyira, hogy igazából itt kéne maradnunk egész hétvégére. Ez a hely alkalmas lenne rá. A hal itt vizi-háziállatnak számít, szegény Irma kutya egyenesen féltékeny rájuk, állítólag, amikor a tálba teszik a kutya kajáját, nem kell neki, viszont amikor a vízbe dobják a halaknak, képes utána ugrani az eledelnek, és kienni a vízből a halak elől. Mondjuk ilyen erővel egyenesen egy halat is foghatna magának. A reggeli mellett még előkerülnek mindenféle történetek, kiderül, hogy Kati néni és az ura nagy motoros utazók, egy csomó helyen jártak már, ahol mi is kerékpárral, többek között a Grossglockner-hágóban is. És tévedtek már el GPS-el is, na de ki nem? Tudtommal az a szerkezet csak trackelésre való… :) Kicsivel előbb indultunk el a házigazdáinknál, de hamar szembesülnünk kellett vele, hogy ez nem lesz könnyű indulás: Nándi hátsókereke lapos volt. Tudni kell, hogy a bringa vadiúj, idáig kb. 10km-t futott és pont a héten néztem ki magamnak egy hasonló modelt, egy Gepida Alboin 300-as trekking csodagépről van szó. Ami most mindjárt defektet kapott. Kibontjuk a kereket, már előre félek a lyuk, illetve tüskekereséstől, de ahogy szedem ki a szelepnél a tömlőt, máris látom, hogy itt lyukas, rögtön a szelep mellett egy centire az illesztésnél. Anyaghiba… Mikor jöjjön elő, ha nem a kezdeteknél?! De így legalább könnyen megúsztuk. A többieket már előrezavartuk, gyorsan kicseréljük a belsőt, pumpálunk bele, amennyit csak lehet a kis kézipumpával,
málhák vissza a csomagtartóra, és irány az út!

Fertőd elején rögtön szembejön Balázs, azt mondja kész, megvolt, megkerülte a tavat máris… Na szép! Áááá, nem, csak elemeket vett a GPS-lejátszójába! Aha, akkor viszont gyerünk tovább, érjük utol Gábort, és a lányokat! Fertődöt hamar elhagyjuk, észre se veszem, és máris Hegykőn vagyunk, majd Fertőhomokon. Kerékpárút van, de a többiek még sehol… Jól elhúztak Hidegség előtt káposztaföldek mellett tekerünk, a hőség kezd tikkasztóvá válni, és végre a faluhatárnál utolérjük a többieket. Az én Violám megy legelöl a többiektől elszakadva… Mi a fene, egészen megtáltosodott a leány, úgy látszik, jót tett neki a szlovéniai edzőtábor! ;) A terep sajnos nem a legkellemesebb, sok a domb, és a kisebb-nagyobb kaptató, valahogy sohasem akar vízszintesen menni a kerékpárút, amikor mellettünk egyenesen visz az autóút, mi akkor is beleteszünk egy ívet a terepbe. Persze ezt lehetett tudni előre, mint ahogy azt is, hogy Balf és Fertőrákos között nem lesz kerékpárút. Egy vékony kis aszfaltozott úton haladunk itt, ahol több a kerékpáros, mint az autós. Bácsika szőlőlevet árul a földje bejárójában, az út pedig ismét emelkedik. Fertőrákoson először egy árnyékos helyen állunk meg, mondván, hogy majd a közeli boltban jól bevásárlunk, de ott olyan szegényes a választék, hogy Márti néhány almája után továbbállunk. Egész komoly kaptatót kapunk a településen belül, nem is bírjuk sokáig, meg kell állni egy kocsmánál frissíteni. Ki jégkrémmel, ki sörrel… A kocsmáros szerint az osztrák határ után már végig sík a terep. Ennek igazán örülünk, újra nyeregbe pattanunk, egészen a faluhatárig tekerünk, ahol a híres kőfejtőnél újra megállunk, ugyanis úgy döntöttünk, ezt nem szabad kihagynunk, még ha a társaság nagy része már járt is itt. Én konkrétan valamikor általános iskolás koromban, de már semmire nem emlékeztem belőle, csak hogy rossz időnk volt. :) A vendéglő melletti padoknál előkerülnek a kenyerek, a tonnányi medvesajt, és a szeletelt kolbász, mind-mind a szállásadóinktól kaptuk, örök hála mindenért Mártinak, aki ezért legalább egy hónapig ingyen fogyaszthat az Oportói Sárgaszöcskék hétfő esti edzés utáni összejövetelein! Márti én a helyedben kihasználnám ezt a lehetőséget! ;) Szóval itt gyorsan megebédeltünk, majd betértünk a kőfejtőbe, 350, illetve 200 Forintokért fejenként (felnőtt/diák). Bár senki nem kérte a jegyeket, és a pénztárnál is várakoznunk kellett, mire megjelent valaki, aki eladott nekünk jegyet. De mi becsületesen kifizettük, amit illett! Ennyit végül is megért, mondom ezt én, aki felnőtt jegyet vett: belül a domb gyomrában még színház terem is volt, na ilyen helyre szívesen eljönnék megnézni egy színdarabot! Vagy a dohányzóhely… Na, azon nagyon készen voltunk! Persze mi ezt nem érthetjük, akik nem dohányzunk. Fáradt combokkal felmásztunk a sziklaperemre a lépcsőkön, a tetőről végre ki lehetett venni a Fertő-tó vízét jól láthatóan. Hát nem csak valami délibábot fogunk megkerülni. Indulás előtt még Mártinak is kicseréltük a hátsókerekében a belsőt, ugyanis a szelep megadta magát. Kezdtem nehezen viselni ezeket a dolgokat, a kezdett igazi hőség lenni, rám pedig valami szénanátha támadt, fújtam az orromat percenként, de attól sem lett jobb. Azért csak megjavítottuk azt a defektet, és nemsokára már Ausztriában tekertünk.
Ahol mindjárt más volt minden, a kerékpárút jó 2 méter széles, vagy még több, és egy-két eltévedt autóson, vagy traktoron kívül nem nagyon járt rajta senki, csak az a rengeteg kerékpáros… Az osztrák kerékpárosok átlagéletkora jóval 30 felett van, de lehet, hogy 40 felett is. Ez elsőre hihetetlen volt, másodikra logikus… Végül is idős korára lesz ilyenekre igazán ideje az embernek. De én ezt nem akarom megvárni!!! :D Mörbisch után hamar Rustban találjuk magunkat, itt kicsit tekergünk az utcák között, majd a főút felett a domboldalban a szőlőföldek felett folytatjuk. Eszméletlen az egész, fantasztikus érzés egy olyan úton tekerni, ami van vagy 3 méter széles, és csak a miénk, kerékpárosoké! Valószínű már azelőtt megvolt mezőgazdasági útnak, mielőtt kitáblázták rajta a B10 jelű Fertő-tavat kerülő kerékpáros körutat, de az egyéb forgalom most se nagyobb itt 1 traktor / óránál. Azokat is simán állva lehet hagyni, ha épp rájön az emberre az ötperc, és úgy gondolja, hogy a 30km/h az lassú. :) Rust után Oggau következett, majd egy újabb pihenő, és a felismerés: Ausztria még mindig nagyon drága nekünk, magyaroknak. Akármennyire is próbálom lesz*rni a dolgot, azért 500 forintnál többet kiadni egy sörért az fáj! Még akkor is, ha ez igazából nem is sör, hanem limonádés sör, vagyis Radler (ejtsd: Ráááádler! – Ich möchte bitte eine Rááádler! – Imigyen kell kérni). Mindegy, nem számít, legalább hideg. És majd annál jobb lesz otthon ennél sokkal olcsóbban bevásárolni egy citromos jegesteát, amiben háromszor ennyi van. Éljen a fogyasztó társadalom! Többen a jégkrémet választották, Gábor és Balázs pedig nagy diskurzusba keveredtek, arról, hogy miként lehetséges az, hogy a Gösserék rá merték írni az üvegre azt, hogy Ausztria legjobb söre?! A frissítés után újabb eszement kerüld ki a szántóföldeket derékszögben kanyarok jöttek, és velük együtt a fáradtság is. Tekertem már többször 200 felett egy nap, és több hétig megállás nélkül, de itt most fáradt voltam, talán az egyik legfáradtabb a társaságból, bár ezt nem merném így kijelenteni, mert a lányok is egész szépen megkészültek, de fiúk közül biztos én voltam ezen a napon a legpuhányabb. Alig vártam, hogy újra megálljunk végre.
A következő megálló egy forrásnál volt, szinte már teljesen a tó északi csücskében. Itt letelepedtünk egy padnál – számtalan ilyen pihenőhely volt a bringaút mentén -, és belakmároztunk. Előkerült a maradék medve sajt, a szalámi, a kenyér, sőt még egy üveg uborkánk is volt, immár forró vízben. A forrásból viszont nagyon kellemes hideg víz csordogált, megtöltöttük vele a palackjainkat. Mikor elindultunk, már kezdte megfesteni a nap arannyal a tájat, szeretem ezeket a színeket, különösen, ha ilyen szép vidéket terítenek be. Jois után egy elágazásnál látványosan délnek fordulunk, Balázs kommentálja a GéPéSz-ről lesve, hogy mostantól délnek tartunk, már visszafelé. Most már végképp nincs értelme visszafordulni, előre biztos, hogy rövidebb az út. :) Neusiedl am See-t épp, hogy csak érintette a kerékpárút, majd egy vasúti pálya mellett haladunk egyenesen. Weiden am See-nél azt

Címkék: , , , ,

Itt lehet hozzászólni !

Egy hozzászólás a(z) “Kerékpárral a Fertő-tó körül” bejegyzésre

  1. Nagyné Rozika szerint:

    ÜDv Srácok. Most készülünk megkerülni a fertő tavat még nem jártunk azon a vidéken szeretném ha segítenétek szálláshelyet keresünk a kerékpárút mellett ha lenne cím és telefonszám vagy ötlet hogy lehet olcsón megúszni mire kell figyelni megköszönöm ha megírjátok. Köszönettel Nagyné Rozika