Kalandok a Solymári Ördöglyukban

Egynapos hétvége, mit lehet ilyenkor csinálni? Sok jóra nincs idő egy nap alatt, de egy szuper kis barlangászás bőven belefér. Szűcs Laci vitt le minket a Solymári Ördöglyukba, ő az Ifjúsági Barlangtúra és Barlangi Sportterpia Egyesület vezetője, és itt az interneten sikerült vele megismerkedni. Többek között Ő fogja vezetni a nemrég indult outdoor blogos nyereményjáték győztes csapatát is egy földalatti kalandra.
Délelőtt 10-re autóztunk fel Solymárra négyen: Edit, Zoli (a bátyám és menyasszonya), valamint Viola és én. Laci már várt minket a templom előtt, ahová hamarosan megérkezett egy másik, 3 fős csoport is, Csilla, Robi, és Bálint. Feljebbmentünk a kocsikkal Solymár határába, ahol felöltöztünk szép piros overálokba, kaptunk lámpás sisakokat is, majd elindultunk gyalog fölfelé az erdőbe. Ekkor tűnt fel, hogy nem is olyan rég erre túráztunk lefelé a Zsíros-hegyről. Hát itt van a híres neves Solymári Ördöglyuk nevű barlang!
Pár perc séta után meg is érkeztünk a bejáratához, itt kicsit szétszéledt még a banda, ki-ki a dolgát végezte az erdőben, mert ezt a barlangba nem szabad. Mielőtt bementünk, Laci még mondott pár szót a barlangról, pl. hogy a barlang mélysége 75m, és a legújabb felmérések szerint a járatok összes hossza 5km is megvan. Bemegyünk a barlangba, az ajtó mögött egy apró terem fogad minket, majd rengeteg lépcső lefelé. Itt még kiépített a történet, aztán már csak kúszás-mászás lesz.
Laci elmondja, hogy 4 szűk rész lesz majd, sorrendben és nehézségben a következők: „A Morzsoló", „A Lapító", „A szülőcsatorna", és „A Fitymaszűkület"! Igen, jól olvastátok! :) Illetve lesz még egy ötödik is, az „Őrület Szűkület", de az már tényleg csak fakultatív dolog kikerülhető, olyan, mint a Mátyás-hegyi barlangban a Micimackó. Nem vezet sehonnan sehová, csak egy lyuk egy terem oldalában, amin át lehet mászni amolyan bátorságpróbaképpen, de oda lyukadsz ki belőle ahonnan elindultál.
Na, hát lássuk, milyen maga a barlang. Mászunk, kúszunk, kapaszkodunk teremről teremre, a csapat mindig szépen megvárja a kígyó végét, szorosan megyünk egymás mellett, aztán megállunk, megint bevárjuk egymást, Laci magyaráz, hogy a következő részen hogyan jutunk át, hogyan kell átbújni, lábbal, vagy fejjel előre, hason, vagy háton. Csúszdázunk, kúszunk, majd újra mászunk, létrázunk fölfelé. A barlang csodaszép, egész közel mászunk a cseppkövekhez.
Egy Nagy-templom nevű teremben kicsit hosszabb időre állunk meg, Laci elmeséli, hogy miért olyan jó az asztmás gyerekeknek a barlangászás. A tiszta lenti levegő magában még nem elég, az egy dolog, hogy itt tünetmentesek a gyerekek, ez önmagában még nem lenne terápia, de ha közben mozognak is, képesek megerősödni, és ez a szabadban nem menne olyan egyszerűen, mert ha ott a kinti levegőn elkezdenének futni, vagy kerékpározni, annak hamar fulladás lenne a vége. Itt lent viszont olyan a levegő, hogy nyugodtan sportolhatnak, erőlködhetnek, nem lesz belőle fulladás, és ha sokat mozognak idelent, megerősödnek, és ezáltal ellenállóbbá válnak a betegséggel szemben is. Persze Laci ennél még tudományosabban mondta el, belementünk mindenféle sókba, meg hogy mi van a levegőben itt lent, vagy mi nincs… Nekem ez maradt meg belőle.
Meg az, hogy utána bemásztunk a „Keserves Nyögések folyosójába"! :) Már a neve is nagyon tetszett, és valóban illet is hozzá, egy szűk járaton kellett felfelé másznunk, és néha igen kellett húzni, vagy tolni magunkat, hogy előrejussunk. Ilyenkor hallottam magamból is kiadni ezeket a bizonyos hangokat, amiről ez a szakasz kapta a nevét. A végén aztán egy kisebb teremben lyukadtunk ki gyönyörű cseppkövek mellett. Erre persze nehéz volt figyelni, miközben préseltük kifelé magunkat a lyukból.
Eztán jöttek a már említett szűkületek. A Morzsolón úgy átmásztunk, hogy észre se vettem. Aztán jött a Lapító, ez már annyira nem volt tréfás, amikor először megláttam a kis lyukat, amin át kellett bújni, bevallom, kicsit megrémültem. Ez para! Aztán toltam, húztam, és azon kaptam magam, hogy szinte már kint is vagyok belőle. Jött a szülőcsatorna, ezen fejjel előre kellett átmászni, hát elég vicces volt. Először bemásztunk egy járatba, ami kettéágazott, itt segített Laci, és monda, hogy hogyan másszunk be a szülőcsatornába. Hát nem tudom, hogyan fértem át olyan könnyen azon a lyukon, de sikerült. A következő teremben volt az Őrület szűkület, ami állítólag nehezebb, mint a Mátyás-hegyiben a Micimackó. Edit megpróbálkozott vele, de csípőnél beszorult, az overál már sok volt, anélkül épp ment volna a dolog, de így visszahúztuk. Bálint viszont még növésben van, Editnél apróbb termetű, ráadásul neki gyereket se kell szülnie soha, így jobb esélyekkel indult neki a lyuknak. Ami akkorka, hogy még a sisakot is le kell venni hozzá, hogy átférjen az ember. Nekem rossz emlékeim voltak az ilyesmiről a Stavi barátom Micimackóba való beszorulása óta, így már azt is alig bírtam nézni, ahogy Edit lóg ki a sziklából, de aztán Bálint egyszerűen csak átcsúszott rajta.
Itt még nem volt vége a kalandnak, ránk is várt egy bújás, A Fitymaszűkület! Bemászni sem volt egyszerű, bent aztán még megfordulni, és a kezünket a fejünk fölé téve lábbal lefelé csúszni… Mondjuk igazán ez sem okozott gondot, mert Laci valósággal ki húzott a lyukból. Innen aztán még át kellett kúszni egy szép, nagyon lapos, de széles részen, aminek a túloldalán bevártuk egymást.
Ezután már kifelé vettük az irányt, átkúsztunk még egy nagyon állat lapos részen, és az itt következő részek már ismerősnek is tűntek. Kifelé azonban nem arra mentünk, amerről jöttünk, egy másik, a bejárattól 60m-re található kijáraton mentünk ki. Az utolsó előtti teremben találtunk egy apró kis denevért a mennyezetről lefelé csüngeni. Laci elmondta, hogy ez egy igen kicsi példány, kis patkósorrú fajta. Nem kell félni tőle, noha pillekönnyű kis állat apró fogai állítólag nagyon élesek. Itt már bogarak is voltak, érezni lehetett, hogy közel a felszín. Lem
ásztunk egy másik terembe, amiből egy létra vitt fel egy szűkületbe, amiből ha kicsúsztunk a „Szívószál"-on át már kint is voltunk a szabadban.
Hát ez király volt! És ez volt a könnyű túra! Milyen lehet a komolyabb!? :) A barlangból kiérve azt éreztem, hogy mééég, szeretnék még! Már itt is volt egy-két olyan rész, amivel igazán meg kellett küzdeni, és lihegve, izzadva jutottunk túl rajta, de az lenne az igazi, ha ezt töményen kapnánk. Persze kezdésnek ez tökéletes volt, hiszen Viola és Zoli most voltak először így barlangban, nekik talán mélyvíz lett volna egy ennél nehezebb túra.
Lefelé sétálva a hegyről beszélgettünk Lacival, kérdeztük, hogy hétköznap is vezet-e túrákat, mondta, hogy „Ááá, dehogy, valamiből élni is kell!" – Tehát nem ez a főfoglalkozása, ez csak a hétvégi hobbi, vagy szenvedély. Azt is megtudtuk, hogy az overálokat egyszerűen vízzel mossa, pedig egy mosószer márka simán szponzorálhatná, amilyen koszosak lesznek ezek a ruhák egy-egy ilyen túra után.
Összességében egy hatalmas élmény volt ez a vasárnapi barlangtúra, és kíváncsivá tett, kedvem lenne eljutni a fizikai tűrőképességem határának közelébe egy ilyen barlangban is. Mert a barlangban nem csak a lába mozog az embernek, hanem az egész teste, mindene. Olyan testhelyzetekben kell erőket kifejtenünk, hogy az eszméletlen. Aki még nem volt barlangban, el sem tudja képzelni, fantasztikus! Lehet, hogy el kéne kezdenem karra gyúrni…

Címkék: , ,

Itt lehet hozzászólni !

24 hozzászólás a(z) “Kalandok a Solymári Ördöglyukban” bejegyzésre

  1. [Brn] szerint:

    Tényleg marha jó járatok vannak az ördöglyukban, Bp közelében talán az egyik legjobb hely. Kemény túrát is lehet csinálni, meg lötyögést is.

    p.s.: Jó, hogy vannak ilyen fórumok is.

  2. szelíd galamb szerint:

    @maszogep:

    Nemcsak a Solymári-barlangot zárták le, hanem az összes nagyobbat.
    Ez elsősorban a barlangok védelmében történt.
    Azóta nincs se szemét a barlangban és baleset sem fordul elő.
    Nem az egészet létrázták ki, hanem az 5,5 kilométerből csak 150 métert.
    Ezt is csak egy-két szakaszon.
    Ha szereted a kunsztokat a létrák mellett most is el lehet mászni.

    A füzeteket szívesen megnézném.

    Üdv,
    szelíd galamb

  3. maszogep szerint:

    @maszogep: …ki is hoztuk őket, nem csak levittük…

  4. maszogep szerint:

    @Tojgli: Onnan szedte a neveket, hogy ezeket a neveket adták a felfedezők/feltérképezők azoknak a szikláknak. Ami szomorú, az inkább az, hogy az eltévedő néhány szerencsétlenre hivatkozva előbb lezárták, azután jól kilétrázták az egészet, tönkretéve nagyjából a felét a jó kis mászási kunsztoknak. Többek között ezért sem járok már oda, pedig az általad jelzett időpontban – tizenöt éve – szonte nem volt olyan hétvége, amikor nem ott voltam. Sokat aludtunk is lent, meg sok emberkét levittünk.

    Ha még emlékeztek a Fehér-teremben a füzetes hagyományra: jelentem, két füzet nálam van:)

  5. Niterider szerint:

    Gratula a bloghoz, elmentettem, es majd elolvasom!

  6. skeramajom szerint:

    Barátaimmal jártunk tavaly tavasszal az Ördöglyukban. Akkor nem írtam beszámolót róla, így jó volt olvasni hasonló élményeiteket és megnézni a képeket. Ha jól emlékszem, ugyanő volt a vezetőnk.

    A túrabeszámolóim olvashatók a blogomon, amelyik megtetszik, átvehetitek, képeket akár eredeti méretben is szívesen küldök hozzá.

    Üdv:
    Dorka

  7. Tojgli szerint:

    Akinek adtam egy lány, a monogramja KH…

    basszus, ha ez a Kabóca az akit én ismertem akkor bocsánat tőle, mert én csak ennyire emlékeztem belőle: egy helyi metálosnak nézett ki, kevés foggal, aki amúgy nagyon rendes volt, jól ismerte a barlangot és levitt minket “kölköket” (mi voltunk akkor 15-17, ő meg mondjuk ??20-25? (most vagyok 33 :D)

  8. Kis fehér amivel utazni érdemes... szerint:

    Tojgli!

    Kabócát nem szidni,mert még mindig túravezető.

    Kinek adtad oda a sisakot+a karbidlámpát? Lehet,hogy ismerem az illetőt.

    Úgylátom megint ,,kicsi a világ” sokmindenki látogat ide. :P

  9. Tojgli szerint:

    Arpesz, ezen a barlangon kívül csak a hidegkúti-remetei 9lyukuban jártam 1x, szóval tuti nem keveredik :D

    persze az, hogy a solymári fogatlan “Kabóca” becenevű akkori “túravezető”haver honnét szedte a neveket azt én se tudom… :D

    a kinaifal pl a lépcső aljánál kezdődött valahol egy olyan szakasz ahol két “fal” közé ékelve kellett felmászni, az átlépő pedig egy bazinagy terem fölötti járatban volt és szószerint volt egy rész ahol át kellett lépni úgy, hogy alattad volt a terem… (több méter magasságban)…
    a kisavató meg nagyavató egy keskeny magas terem volt, a kisavató egy kb 2m magas fal volt, oda kellett az újoncoknak felmásznia és a kezükkel meg lábukkal tapsolni ha felért…
    a nagyavató meg ebben a teremben jelentette a “körbemászást”

    vagy valami ilyesmi :D

    ui: most adtam oda egy kollégámnak a 15-20éves sityakomat meg karbidlámpámat, mert kiderült róla, hogy barlangászoktató :D

  10. Arpesz szerint:

    Tojgi! A jeleket utólag a fényképeken láttam, de nem tudtam, hogy kifelé vezetnek… :) Amiket Te írtál neveket, azok meg nekem nem ismerősek! :) Kivéve az avatófalakat, azok a Mátyás-hegyiben vannak… Ha jól emlékszem. Nem lehet, hogy összemosódtak az emlékek a 15 év alatt?!?! :)

  11. magdinyanya szerint:

    Erről a barlangról meséltem Neked, Delfi. Ebben tévedtem el anno, 14 évesen három osztálytársammal.

  12. Kis fehér amivel utazni érdemes... szerint:

    Ne karra gyúrjál hanem csináljál egy alapfokú barlanjáró tanfolyamot. Kb. 4 hónapós az egész 20000 Ft kerül és Magyarország minden jelentősebb karsztvidékére is eljutsz valamint elsajátítod a kötéltechnika fortélyait is. Hidd el vannak dolgok amiket még nem láttál…és ezektől új fogalmad lesz a szűköletről,a mélységről,a hidegről (vízesen :P) meg egyébb dolgokról.

  13. Kis fehér amivel utazni érdemes... szerint:

    Na mi van teccet?
    Akartok még menni szép helyekre menni?
    Mondtam,hogy roszabb mint a kábszer! :P X-D

    Aggtelek környékén valami szépet akarsz-é? (Meteor-Bg.)
    Vagy van vízes is (Kossuth-bg.),meg jó hosszú gyaloglós is (Baradla átmenő túra).

    Ha így folytatod akkor komolyan fontolóra veszem azt,hogy téged meg a Violát leviszem a Lampo-ba (Ausztria,Mélysége:1642m,Hossza 50Km és felfelé kell benne menni kb 200-250m-es ,,magasságig szól” az engedély. Van benne egy terem ahol 100m hossz alatt 80 szintet emelkedik a barlang.)

    Stavi Viktor

  14. kergelepke szerint:

    En is voltam lenn ketszer, fantasztikus elmeny volt. Utana meg saslikot sutottunk fenn a hegyen, isteni volt :)

  15. agi szerint:

    Le van zárva mert régebben rendszeresen bemásztak vicces kedvű fiatalok aztán mehettek a mentők gyakorolni.
    Tényleg olyan mint egy óriási ementáli.

  16. tkazmer szerint:

    Külföldi Viktor 2008.10.20. 12:02:25
    le van zárva szép nagy vasajtókkal, nem lehet csak úgy lemenni.
    Egy időben sokat jártam le, de mostanában se időm se kedvem, utoljára talán 3 éve voltam…

  17. Külföldi Viktor szerint:

    20onéve lejártunk oda karácsonyozni, vittunk le még fát is, remek volt. én 1 villamoskapaszkodó nevű részre is emlékszem, ahol a sziklába volt applikálva a nevezett eszköz, amolyan segítségképp. aki nem ismeri le ne menjen, tuti eltéved!

  18. jasper szerint:

    Nekem meg nem tudnának annyi pénzt fizetni ,hogy lemenyjek egy ilyen barlangi túrára:)

  19. Tojgli szerint:

    szalámi, az “én időmben” volt egy jelzés ami kifelé vezetett, egy piros vagy fekete nyil volt felfestve a jó járatok felé minden elágazásnál… (volt sok másik is, de az az egy “biztos” volt)

  20. dark future szerint:

    Vagy 15 éve voltam ott haverokkal, kezdőként végigmászattak bennünket a nehezebbik útvonalon, nekem kb. elég is volt egy életre. Egy óra kúszás-mászás-klausztrofóbia után már azon gondolkodtam, hogy vajon merre lehet a vészkijárat… :-).

  21. Akarmiszalami szerint:

    Az a barlang olyan mint a sajt, könnyű benne eltévedni….

  22. Tojgli szerint:

    kölökkoromban úgy 15éve járkáltunk bennt elég sokat… de ezek a nevek nem ismerősek… nekem kinai fal, ágyucső, átlépő meg kis és nagyavatófal rémlik :D

    néha még rámjön, hogy kéne menni… de sajnos mindig a sör győz… :/

  23. fsblack szerint:

    Kár, hogy ehhez túl nagydarab vagyok. Át nem férnék egyik lyukon sem.